Régészeti gyűjtemény
A Ferenczy Múzeumi Centrum régészeti gyűjteménye a térség múltjának sokrétű és izgalmas lenyomatait mutatja be. A múzeum raktáraiban őrzött tárgyak az emberi megtelepedés legkorábbi nyomaitól, a paleolitikumtól egészen a késő középkorig terjednek, részleteket szolgáltatva a környék életéről az évezredek során.
Az intézményrendszer alapításától gyűjtött régészeti anyag, a kezdeti mentőfeltárásoktól és kisebb tervásatásoktól gyarapodott, majd az ezredforduló után a térség gazdasági életének felélénkülése mellett, az örökségvédelmi törvény módosításának köszönhetően a kollekció jelentős részét különböző nagy kiterjedésű ásatások során előkerült tárgyak alkotják. Kő-, bronz- és vaskori eszközök, edénytöredékek, valamint mindennapi élethez kapcsolódó leletek segítenek elképzelni az egykori közösségek mindennapjait. Ezek az emlékek jól szemléltetik a technológiai fejlődést és az alkalmazkodást a természeti környezethez.
A gyűjteményben a telepek, falvak, városok leletein túl a sírleletek, ékszerek és rituális tárgyak révén képet kaphatunk arról, miként gondolkodtak az emberek az életről, a halálról és a túlvilágról. Ezek a leletek különösen értékesek, hiszen ritka bepillantást engednek az egykori közösségek szellemi világába.
A Fereczy Múzeumi Centrum régészeti anyaga nemcsak tudományos szempontból jelentős, hanem oktatási és kulturális szerepe is kiemelkedő. A gyűjtemény hozzájárul a helyi identitás erősítéséhez, és segít abban, hogy a látogatók jobban megértsék a múlt és a jelen közötti kapcsolatot. A bemutatott leletek arra ösztönöznek, hogy értékként tekintsünk kulturális örökségünkre, és felelősséggel őrizzük azt a jövő számára.
A gyűjtemény anyagát folyamatosan dolgozzák fel a múzeum munkatársai és külsős kutatók. A széles spektrumú gyűjteményből szerettünk volna kiemelni néhány leletanyagban is gazdagabb időszakot.
Paleolitikum
Az őskőkor (paleolitikum) a régészet által kutatott leghosszabb időszak. Kezdetét az eddigi legrégebbi, 3,3 millió éves Lomekwiben (Kenya) talált pattintással megmunkált kőeszközök és az ezekkel az eszközökkel az állatcsontokon hagyott vágásnyomok jelzik. Európa legidősebb leletei a 800.000 évesre datált, az Atapuerca (Spanyolország) közelében található Gran Dolina barlangból, a Kárpát-medence legkorábbi leletei pedig az 1,3 millió évesre datált Korolevo (Királyháza, Ukrajna területéről ismertek. Hazánk legidősebb, szintén alsó paleolitikus lelőhelye a 350.000 éves vértesszőlősi édesvízi mészkő bányából ismertek.
Rézkor
Érdemes megemlíteni, hogy ennek a korszaknak az elnevezése, más, főként Nyugat-európai területen ismeretlenül cseng, ott a hasonló időszakba keltezhető leleteket a fiatal neolitikumhoz (vagyis újkőkorhoz) sorolják. Miért is akkor a külön elnevezés? A Kárpát-medencében a réz már a neolitikum végén megjelent, ekkor még csak importként. A kilakult kereskedelmi láncok közvetítetésével főként dél felől kerültek az új tárgyak és az új nyersanyag területünkre, csakúgy, mint a régi termékek.
Bronzkor
A Kárpát-medence bronzkora a 14C vizsgálatok tanulsága szerint nagyjából Kr. e. 2600/2500-900/800 közötti időszakot öleli fel. A bronzkor az akkor fegyverek, szerszámok, ékszerek, díszek készítésére használt jellegzetes fém nyersanyagról, a bronzról kapta nevét. A bronz ötvözött fém, réz valamint ón, ólom és/vagy antimon ötvözésével állították elő. A bronz és a bronzból öntött tárgyak készítése igen magas mesterségbeli tudást követelt meg az alapanyagot előállító és a magas művészeti színvonalat mutató, gyakran díszített tárgyakat öntő mesterektől.
Római kor
Augustus császár (i.e. 27 – i. sz. 14) expanziós külpolitikájának eredményeképp a római seregek az 1. század első felében fokozatosan meghódították a mai Dunántúl területét, amely Pannonia provincia néven a Római Birodalom részévé, annak egyik tartományává vált. A birodalom határát a Duna képzete, aminek mentén kialakították a limes pannoniai szakaszát a legio- és segédcsapat-táborokkal, és őrtornyok láncolatával, kőházakkal, vízvezeték és csatornahálózattal, hidakkal, kikötőkkel, nyilvános fürdőkkel, amphitheatrumokkal ellátott városokat alapítottak, utakat építettek, vidéken megjelentek a nagyobb földbirtokokon gazdálkodók villái, bevezették a központosított közigazgatást, a római jogrendszert, megindult a pénzforgalom, elterjedt a latin nyelv és a római vallás, és a térséget bevonták egy Európát, Kis-Ázsiát és Észak-Afrikát is magába foglaló kiterjedt kereskedelmi hálózatba.
Római kor: Barbaricum
Ebben a korszakban a Duna egyik oldalán a rómaiak uralta Pannonia Provincia, a másik oldalán pedig a különböző barbár népek által lakott Barbaricum helyezkedett el.
Ezekből a népekből, a vármegye északi részén élő germán népeken kívül, kiemelkedőek az iráni eredetű szarmaták. A Duna keleti felén igen sűrű településhálózatuk alakult ki. Az ásatásokon jellegzetesek az úgynevezett méhkasos alakú gödreik, félig földbe mélyített házaik és egyéb, a már letelepült életformához és az állattartáshoz köthető objektumaik. A legjellemzőbb leletanyaguk a szürke színű, korongolt edények töredékei, de élénk kereskedelmet folytattak a Római Birodalommal is, így szép számmal találhatunk náluk római pénzeket, viseleti és használati tárgyakat is.
Népvándorláskor
Az ókort és a középkort összekötő átmeneti időszak, amikor főleg sztyeppei népek települtek be a Kárpát-medencébe. A vármegyénkben kiemelkednek a hun kori leletanyagok és elszórtan képviseltetik magukat a germán népek is (langobardok, gepidák). A legkézzelfoghatóbb emlékek az avar kori nagy lélekszámú temetők.
Avar kor
Az avarok a 6. század második harmadában a belső-ázsiai sztyeppéről érkeztek a Kárpát-medencébe. Jellegzetes anyagi kultúrájuk gyorsan meghatározóvá vált az egész régiónak. A mai Magyarország területén számos avar kori település, temető és egyéb szórvány ismert.
Pest megye avar korának kutatása régre nyúlik vissza. Az első jegyzett leletek az 1870-es évekhez köthetők, amelyek főként talajművelések vagy kisebb építési munkálatok közben kerültek elő. A többnyire leletmentések során dokumentált jelenségek révén több tucatnyi kisebb lelőhelyrészletekről tudunk. Ide köthetők pl. Abony, Gödöllő, vagy Kerepes térségében előkerült anyagok. A meginduló nagy terepbejárások időszakában többek között Tettamanti Sarolta, Kővári Klára, Miklós Zsuzsa, Dinnyés István, és Torma István közreműködésével további számos lelőhelyet sikerült azonosítani, amelyek elsősorban a vármegye különböző pontján bizonyítja az avarok letelepedésének nyomait.
Honfoglaláskor
A mai Pest vármegye nagyjából a 10. századi magyarság egykori szállásterületének középső részén terül el. A régió változatos földrajzi adottságai már több, mint ezer évvel ezelőtt is kedvező életteret biztosítottak a honfoglalás kori közösségek számára, ezért a megye különböző tájegységein egyre nagyobb számban váltak ismertté a korszakból származó temetők. rA Duna bal partján elterülő tágas, alföldi síkság egykor az erdős sztyepphez tartozott. E vidék lankás, vízjárta területből kiemelkedő dombjain számos honfoglalás kori temetőt fedeztek fel az elmúlt évtizedekben. A régió Dél-Pest vármegyei részén látott napvilágot megyénk egyik legkiemelkedőbb lelőhelye Bugyi község határában. Az itt talált kis sírszámú temető gazdag mellékletű férfi sírjából díszített tarsolylemez látott napvilágot.
Középkor
A kora Árpád-kori Visegrád vármegye felbomlásával alakult ki a királyi uradalmakat egybefogó Pilis, illetve a 13. század közepén már oklevelesen is adatolt Pest megye. Nevét Pest városáról kapta, melyet történeti forrásaink szerint kezdetben muszlimok, illetve a 13. századtól német telepesek is laktak. A vármegye életében meghatározó szerepet játszott Pest, Buda, Visegrád és Vác közelsége. Duna mentén fekvő területei a medium regni, avagy a királyság központi részét képezték. A királyi székvárosok, kereskedelmi és egyházi központok hátországát jelentő Pest megyét az Árpád-korban és a késő középkorban falvak sokasága hálózta be.
Numizmatika
A Pest vármegyei Numizmatikai Gyűjtemény a Ferenczy Múzeumi Centrum egyik kiemelt jelentőségű gyűjteménye, amely tudományos, muzeológiai és örökségvédelmi szempontból is meghatározó szerepet tölt be. A tematikus gyűjtemény alapjait 1978–1979-ben fektették le; létrehozásának több célja volt, amelyek közül kiemelkedő jelentőséggel bírt a Pest vármegyében megvalósuló múzeumi kiállítások tartalmi gazdagítása. Ennek köszönhetően a gyűjteményi törzsanyag az ókortól a modern korig terjedő időszak érmeanyagát vonultatja fel.
Régészeti gyűjteményünkben történő kutatáshoz kérjük írjanak az alábbi email címre: regeszet@muzeumicentrum.hu
