Avar kor

Az avarok a 6. század második harmadában a belső-ázsiai sztyeppéről érkeztek a Kárpát-medencébe. Jellegzetes anyagi kultúrájuk gyorsan meghatározóvá vált az egész régiónak. A mai Magyarország területén számos avar kori település, temető és egyéb szórvány ismert.

Pest megye avar korának kutatása régre nyúlik vissza. Az első jegyzett leletek az 1870-es évekhez köthetők, amelyek főként talajművelések vagy kisebb építési munkálatok közben kerültek elő. A többnyire leletmentések során dokumentált jelenségek révén több tucatnyi kisebb lelőhelyrészletekről tudunk. Ide köthetők pl. Abony, Gödöllő, vagy Kerepes térségében előkerült anyagok. A meginduló nagy terepbejárások időszakában többek között Tettamanti Sarolta, Kővári Klára, Miklós Zsuzsa, Dinnyés István, és Torma István közreműködésével további számos lelőhelyet sikerült azonosítani, amelyek elsősorban a vármegye különböző pontján bizonyítja az avarok letelepedésének nyomait.

A 90-es évek végén, 2000-es évek elején meginduló nagyfelületű-, és autópálya ásatások egy új időszak kezdetét jelentették. A korábbi, szerényebb információmennyiséghez képest robbanásszerű új adatok és lelőhelyek előkerülését eredményezték az M0-ás autóúttal és M1-es autópályával kapcsolatos munkálatok. Ebben az időszakban kerültek elő a vármegye azon – mindmáig legnagyobb sírszámúként számon tarott – temetői, mint Páty, Malom-dűlő (Páty – Terminál) (kb. 1500 sír), Biatorbágy – Budapark bevásárlóközpont (kb. 500 sír), Pusztazámor, Hulladéklerakó (kb. 1200 sír) és Budakalász, Dunai-kisföldek (kb. 1600 sír) temetője is. Előbbi a település hulladéklerakójának kialakítása, utóbbi pedig szivattyútelep létrehozása kapcsán került elő.

A 2010-2020-as években az M2-es, és M4-es gyorsforgalmi utak, a vasúthálózat fejlesztése, valamint kisebb leletmentések kapcsán újabb avar kori lelőhelyrészletek (Albertirsa, Tápiószentmárton) kerültek elő. Napjaink legfrissebb eredményei továbbra is nagyberuházásokhoz köthetők, melyek között logisztikai csarnokok (Nagytarcsa), az M44-es autóút (Nagykőrös), vagy az M1-es autópálya (Páty) szerepelnek.

Az avar kori régészet három alapleleteként számontartott együttese a kunágotai, az ozorai valamint a szentendrei. Felfedezésük saját korukban korszakalkotónak számított, fontosságuk pedig mai napig sem csökkent. Szentendrén 1871 augusztusában, az egykori Nagy-Kürti téglagyárnál végzett földmunkák során három temetkezés került elő, amelyet a kutatás az ún. „szentendrei vezéri sírok”-ként ismer.

A leletek között arany- és ezüstékszerek (gúlacsüngős fülbevalók, kürtősvégű karperecek), szemesgyöngyök, fegyverek (vaskengyel, lándzsa) és bizánci érmek kerültek elő. Jelentőségüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egyik temetkezésből származó gúlacsüngős fülbevaló révén a típust máig „Szentendre típusként” emlegeti a kutatás.

A sírhelyek pontos előkerülési helye mindmáig nem tisztázott, a korai feljegyzések ellentmondásosak. Annyi bizonyos, hogy valahol a Dera-patak torkolatától délre, a budakalászi határ szomszédságában lévő Duna parton kerülhettek elő. A sírokból származó Fokas solidus és II. Justinus tremissis Kr. u. 580-610 közé helyezi a temetések időpontját. A mellékletegyüttesek arra utalnak, hogy Szentendre tágabb környezetében a 7. században előkerülő úr élhetett, feltehetően családjával.

Szentendre környékén a 20. század során a legjelentősebb avar kori feltárás a budakalászi temető volt. Az első sírok a kavicsbánya kitermelése során kerültek elő. Érdekessége, hogy a temetőt egy római kori őrtoronyhoz vezető út közelében létesítették. Már az első feltárt sírok között lovas és önálló lótemetkezések váltak ismertté. A korszakra általánosan jellemző aknasírokat megközelítőleg egységesen, Ny-K felé tájolták. A sírmezőt a 6. századtól kezdték el használni, és feltételezhetően a környéken élt, kisebb családi szerveződésű falvak lakói használhatták. A budakalászi temető legkorábbi temetkezései között nagy arányban fordultak elő a lovas és fegyveres sírok. Ez nem meglepő, hiszen ekkor még élénk kapcsolatban álltak a Keletrómai birodalommal. A lovas férfiak mellett gyalogos fegyveres harcosok is előfordultak, leggyakrabban páncéllal és pajzzsal felszerelve. Az alsóbb társadalmi rétegekbe tartozó elhunytak jellemzően egyszerű háztartási és viseleti eszközökkel rendelkeztek, mint vaskések, tűzkészségek, vascsatok, esetleg préselt-lemezes övdíszek.

A szegényebb nőknél többnyire gyöngynyakláncok, csontfésűk, orsógombok, tűk és tűtartók fordultak elő. Kiemelhető a 740. sír sárgarézből öntött, vadász és állatküzdelmi jelenetes korsója. A 759-es, erősen feldúlt nő temetkezéséből szerencsés módon előkerült Herakleios és fia aranysolidusa, mely a rablás mértéke ellenére is jól keltezi a temetés időpontját a Kr. u. 7. századra.

A szentendrei HÉV-végállomás mellett a Ferenczy Múzeumi Centrum 2023 őszétől 2024 nyaráig megelőző régészeti fel tárást végzett egy új élelmiszerüzlet építése kapcsán, amit 2023 tavaszán próbafeltárás előzött meg. A római kori emlékek környékbeli dominanciája ellenére végül a cca. 3000 m2-es területen több mint 300 avar kori temetkezés került elő. Az elhunytakat többségében fejjel nyugat felé helyezték a sírgödörbe. A korszakra jellemzően a sírok nagy részét felsőtestre irányuló, szisztematikus rablással bolygatták meg. A viseleti elemek között szemes- vagy dinnyemag gyöngyök, felhúzott lemezgömbös fülbevalók, övcsatok, egyes esetekben övveretek, kis – és nagyszíjvégek, míg a használati eszközök között kések, orsógombok, csont tűtartók és egyéb csonteszközök említhetők meg.

Az étel- és italmellékletként sírba kerülő kerámiaedények (14 db) használata kevésbé jellemezte az ide temetkező közösséget. Kiemelkedtek a lovas temetkezések (15 db) és az egyetlen önálló lósír (102.sír). Az állatok az elhunyttól délre kerültek a sírgödörbe, ellentétes tájolással. Jellegzetes tárgytípusaik a lándzsák és a gömbös vagy rozettás lószerszámveretek voltak. A 274. sírba egy 15 év körüli gyermeket temettek felnőttekkel megegyező viseleti elemekkel (öntött nagyszíjvég), mellé pedig egy felnőtt kanca került. A leletanyag előzetesen arra enged következtetni, hogy a temetői a VI. század végétől a VIII. század közepéig használták. A feltárt temetőrész bizonyítja, hogy Budakalász mellett Szentendre térségében is számolni lehet nagyobb méretű avar kori közösség megtelepedésével.