Honfoglaláskor

A mai Pest vármegye nagyjából a 10. századi magyarság egykori szállásterületének középső részén terül el. A régió változatos földrajzi adottságai már több, mint ezer évvel ezelőtt is kedvező életteret biztosítottak a honfoglalás kori közösségek számára, ezért a megye különböző tájegységein egyre nagyobb számban váltak ismertté a korszakból származó temetők.

A Duna bal partján elterülő tágas, alföldi síkság egykor az erdős sztyepphez tartozott. E vidék lankás, vízjárta területből kiemelkedő dombjain számos honfoglalás kori temetőt fedeztek fel az elmúlt évtizedekben. A régió Dél-Pest vármegyei részén látott napvilágot megyénk egyik legkiemelkedőbb lelőhelye Bugyi község határában. Az itt talált kis sírszámú temető gazdag mellékletű férfi sírjából díszített tarsolylemez látott napvilágot. Az egykor a bőrtarsoly előlapjára helyezett aranyozott ezüstlemez méltóságjelvénynek számított a korszakban. A lemez külső sávjában hullámzó, indás-leveles mintázat fut, míg a középső díszítőmezőt palmettamintából komponált növényi ornamentika tölti ki. A kompozíció belső keretes szerkezete mindeddig egyedi művészeti megoldásnak tekinthető a tarsolylemezek között.

Az elmúlt néhány évben a vármegye Dunántúli oldalán zajló nagyfelületű feltárások kivételes eredményekkel gazdagították tudásunkat. A Páty környékén folytatott kutatások során összesen hat honfoglalás kori temető vált ismertté egymásól mindössze néhány száz méterre. A temetőcsoportból kiemelkedik a „C” jelű temetőben feltárt közösség két vezetőjének nyughelye, amelyek egyikéből egy különleges kialakítású veretes tarsoly látott napvilágot. A szablyával, íjászfelszerelésével és veretes övével eltemetett előkelő sírjából származó tarsoly egykori bőr előlapjának szegélyvereteit, valamit a középveret áttöréseit egyedülálló módon rózsabogár kitinpáncéljának smaragdzöld berakásával díszítették. E temető másik sírjában ezüst tarsolylemez került elő, amelyet rangos tulajdonosa szintén veretes övére csatolva hordott. A sírból előkerült itáliai érmék nem csak a temető keltezését segítik, de a nyugati katonai hadjáratokban való részvétel lenyomataként is értékelhetőek.

A lelőhelyen feltárt sírcsoportokban a férfiak méltóságjelvényei mellett gazdagabb viseletű női sírok is előkerültek. A „D” jelű temető egyik női sírjában a tehetősebbek által gyakorta viselt nyaki ruhaveretek mellett, ritkább tárgytípusok, köztük levél alakú ezüstfüggőkkel díszített láncékszer is megfigyelhető volt. Különlegessége a sírnak, hogy a fémveretek összetett szerkezetű szervesanyag maradványokat őriztek meg – köztük színes selymet, vászont és bőrt –, amelyek a Kárpát-medence éghajlatai viszonyai között ritkán maradtak fent. Vizsgálatukon keresztül pótolhatatlan következtetéseket vonhatunk le elődeink öltözködési szokásaira vonatkozóan.

A megye északibb, dombvidéki részeihez közeledve, a Csomád település határában végzett leletmentés során újabb ezüst tarsolylemezzel gazdagodott gyűjteményünk a 10. század derekán elhunyt, lovával eltemetett előkelő sírjából. A veretes tarsolyoknak és tarsolylemezeknek alig több mint negyven ismert darabja közül, immár négyet is a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteménye őriz. Kiemelt jelentősége van ezeknek a leleteknek, hiszen a honfoglalás kori Kárpát-medencében az övre függesztve viselt bőrtarsolyok veretekkel vagy összefüggő fémlemezzel való díszítése rangjelző szereppel bírt. E tárgyak a szállásterület leggazdagabb sírjaiból láttak napvilágot, s zömében a Felső-Tisza-vidékéről származnak, de több példány a közép-magyaroroszági országrészen vált ismertté, amely a 10. század politikai-hatalmi átrendeződésének megértéséhez szolgáltathat adatokat.

A megye legészakibb részén, az Ipoly mentén már inkább a 10. század második felében, végén megnyitott és a 11. században is használatban lévő temetőket találunk, amelyek leletösszetételében megjelennek például a nyugati típusú kétélű kardok, valamint korai Árpád-házi királyaink pénzérméi, így ez a vidék már az államalapítás kori, keresztény királyság történelmének kezdeti hírvivője.