Paleolitikum

Az őskőkor (paleolitikum) a régészet által kutatott leghosszabb időszak. Kezdetét az eddigi legrégebbi, 3,3 millió éves Lomekwiben (Kenya) talált pattintással megmunkált kőeszközök és az ezekkel az eszközökkel az állatcsontokon hagyott vágásnyomok jelzik. Európa legidősebb leletei a 800.000 évesre datált, az Atapuerca (Spanyolország) közelében található Gran Dolina barlangból, a Kárpát-medence legkorábbi leletei pedig az 1,3 millió évesre datált Korolevo (Királyháza, Ukrajna területéről ismertek. Hazánk legidősebb, szintén alsó paleolitikus lelőhelye a 350.000 éves vértesszőlősi édesvízi mészkő bányából ismertek.

Az emberiség történetének e korai szakasza a földtörténeti pleisztocén időszakára esik és részben párhuzamosan zajlott a jégkorszakkal (2,3 millió év – 11.700 év). Ebben az időszakban több eljegesedési (glaciális) periódus váltotta egymást, melyeket jégmentes időszakok (interglaciális) tagoltak. Az eljegesedési szakaszok alatt is voltak hidegcsúcsok (stadiális) és enyhébb (interstadiális) szakaszok. Hazánk területét a leghidegebb időszakokban sem borította egész évben hó, a nyarak rövidebbek, hűvösebbek, csapadékosabbak, a telek hosszabbak, hidegebbek, szárazabbak voltak. A hegységek magasabb részein tűlevelűek, az alacsonyabb részeken és a folyók mentén lombhullató fák nőttek, az alföldi részeken a füves sztyepp volt a jellemző.

Múzeumunk gyűjteményébe a középső paleolitikum (300.000-45.000 év) időszakából a Cserhát területéről, közelebbről a Galga-völgy térségéből kerültek be pattintott kő leletek terepbejárásokból, szondázó kutatásból. Ez az időszak a Neandervölgyi ősember kora. Szezonálisan lakott vadásztáboraik a Galga fő völgye és a becsatlakozó patakvölgyek találkozásánál, zsákvölgyek bejáratánál találhatóak. Fő zsákmányállataik a mamut, gyapjas orrszarvú, bölény lehettek. A galgagyörki lelőhely tanúsága szerint egyes csoportjaik a Bükk vidékéről érkezhettek megyénk területére, mivel táborhelyeiken nagyobb mennyiségben található 100-200 km távolságból származó metariolit és obszidián. Mindezek mellett a helyben található kevésbé jó minőségű andezitet és limnoszilicitet, kvarcit kavicsot is elkezdték megmunkálni. Vadászathoz és a zsákmányállatok feldolgozásához kétoldali (bifaciális) megmunkálású levélhegyeket, késeket, kaparókat készítettek magkövekről leválasztott szilánkokon.

A felső paleolitikum (45.000 – 11.700 év) már a velünk teljesen megegyező anatómiailag modern ember időszaka. Szezonális vadásztáboraik, a helyi limnikus nyersanyagra specializálódott műhelytelepeik a folyó és patakvölgyek közt húzódó völgyközi hátakon (Verseg, Galgagyörk, Püspökhatvan, Acsa) találhatóak. Zsákmányállataik már a nagyobb távolságokat is megtevő rénszarvasok és vadlovak voltak. Ezt bizonyítja a telephelyeiken felbukkanó akár 300 km-es távolságból származó jó minőségű tűzkövek jelenléte is. Előlapi (unifaciális) megmunkálású eszközeik egy jó része már pengén készült, megtalálhatóak különféle vadászhegyek, bőrmegmunkáláshoz használt vakarók és fúrók is obszidiánból, radiolaritból, limnoszlicitből és kovakavicsból.