Numizmatika

A Pest vármegyei Numizmatikai Gyűjtemény a Ferenczy Múzeumi Centrum egyik kiemelt jelentőségű gyűjteménye, amely tudományos, muzeológiai és örökségvédelmi szempontból is meghatározó szerepet tölt be. A tematikus gyűjtemény alapjait 1978–1979-ben fektették le; létrehozásának több célja volt, amelyek közül kiemelkedő jelentőséggel bírt a Pest vármegyében megvalósuló múzeumi kiállítások tartalmi gazdagítása. Ennek köszönhetően a gyűjteményi törzsanyag az ókortól a modern korig terjedő időszak érmeanyagát vonultatja fel. A numizmatikai gyűjtemény 2014-ig egy lassan bővülő, megközelítőleg 30.000 példányból álló egységet képezett, amelynek gyarapodása alapvetően eseti jellegű volt. Az utóbbi évtizedekben a gyűjtemény gyarapodása új lendületet kapott, amely döntő mértékben a régészeti terepbejárásokból származó éremanyag rendszeres bekerülésének és a célirányosan végzett mentő feltárásoknak köszönhető.

Az utóbbi években a Közösségi Régészeti Egyesülettel karöltve végzett régészeti mentőfeltárások eredményeként a Pest vármegyei Numizmatikai Gyűjtemény különösen szép és jelentős mennyiségű éremanyaggal gazdagodott. Az újonnan bekerült leletek közül kiemelkedik a Jászkarajenő területéről származó tatárjárás kori kincslelet, az Érd közelében történt, 1744. évi hajószerencsétlenséghez köthető éremlelet, valamint az Újlengyel határában feltárt, az 1526. évi oszmán-török had kivonulásához keltezhető éremegyüttes. E kiemelkedően gazdag leletegyüttesek egyben a numizmatikai gyűjtemény legjelentősebb egységeivé váltak, mind mennyiségük, mind tudományos értékük alapján.

A jászkarajenői kincsleletet az arany- és ezüstékszerek mellett összesen 173 darab ezüstpénzt tartalmaz. Az érmékből és ékszerekből álló együttest egykor minden bizonnyal erszénybe helyezve rejtették el. Az ezüstpénzek kivétel nélkül külföldi veretek, amelyeket a mai Ausztria, Észak-Olaszország és Szlovénia területén működő egyházi és világi hatalmak bocsátottak ki.
E nagy értékű ezüstpénzeket összefoglaló nevükön friesachi denároknak nevezzük, amelyek 1170 és 1242 között az Árpád-kori Magyarország legfontosabb forgalmi ezüstpénzei közé tartoztak, s szerepük sok tekintetben az „Árpád-kor eurójaként” értelmezhető. E külföldi pénzek magyarországi beáramlása az 1241–1242. évi tatárjárás következtében szinte teljesen megszűnt. A kincslelet monetáris jellemzői, valamint az együttessel együtt elrejtett ékszerek alapján valószínűsíthető, hogy a kincs egykori tulajdonosa a mongol hadak pusztítása során életét vesztette, így a birtokában lévő vagyon a föld mélyén maradt. A kincslelet kiemelkedő jelentőségű történeti, numizmatikai és településtörténeti adalékokkal szolgál, egyaránt gazdagítva a szűkebb szakmai kutatást és a szélesebb érdeklődő közönség ismereteit.

A közelmúltban a Duna rendkívül alacsony vízállása az érdi partszakaszon különösen izgalmas régészeti leletek előkerülését eredményezte. Ezek közül kiemelkedik egy 1744. augusztus 24-én elsüllyedt dereglyéhez köthető leletegyüttes, amely nagy mennyiségű arany- és ezüstpénzt, valamint ácsszerszámokat tartalmazott. Bár a hajó famaradványai mindmáig nem kerültek elő, a feltárás során számos, a hajózáshoz és magához a hajóhoz kapcsolódó vastárgy vált ismertté. Az éremanyag jelenleg kicsivel több mint 2750 darabból áll. A leggyakrabban előforduló címletek az 1 és 3 krajcárosok, ugyanakkor nagyobb értékű pénzek, így tallérok, azok nominálisai, valamint dukátok is szerepelnek az együttesben. A jelentős mennyiségű aprópénzt is magában foglaló éremegyüttes legkésőbbi darabja 1744-ben készült, ami jól egybevág a hajószerencsétlenség időpontjával. Az érméken túl ruházathoz kapcsolódó gombok, valamint egy kulacs is előkerült, amelyek a 16. század végén Érdre betelepült rác közösséghez köthetők. Különösen szerencsés körülmény, hogy az érdi egyházi feljegyzések megőrizték az 1744. évi hajókatasztrófában elhunyt személyek nevét, akiknek vizsgálata alapján megállapítható, hogy többségük második generációs, Érdre települt rác lakos volt. A leletegyüttes összetételében, mennyiségében és történeti kontextusában egyaránt rendkívül ritkának számít, és kivételes betekintést nyújt a 18. század közepi dunai hajózás, pénzforgalom és a helyi rác közösség mindennapi életének körülményeibe.

A közelmúltban Újlengyel határában végeztünk régészeti terepbejárást, melynek célja egy korábban végrehajtott mentőfeltárás eredményességének ellenőrzése volt. A kutatás kiterjedt a középkori Újlengyel, az egykori Vatya falu területére is. A terepbejárás során izgalmas felfedezést tettünk: a mezőgazdasági művelés során alkalmazott mélylazító eke a felszín közelébe hozott mintegy két tucatnyi érmét, amelyeket sikerült lokalizálnunk és összegyűjtenünk. Az érmeket rejtő gödör kibontása során további pénzek kerültek elő. A gödör alján, egy irányba mutató veretek elhelyezkedése egyértelműen jelezte, hogy a föld egy tudatosan elrejtett éremgyüttest rejt, ezért a területen mentőfeltárást végeztünk.

A feltárás eredményeként egy 7251 darabból álló, kerámiaedénybe rejtett éremlelet került napvilágra. Az edényben elsősorban késő középkori ezüst denárokat találtunk, emellett négy, bőrerszénybe helyezett I. Mátyás (1458–1490) kori aranyforintot, valamint egy római kori ezüst denariust is. A denárok között a legkésőbbi vereteket II. Lajos 1521-ben bocsátotta ki.
Az éremlelet a pénzek tudatos földbe rejtésének tipikus példája, mivel az érméket egy gondosan perselyként kialakított korsóba helyezték el. A leletegyüttes földben maradása összefüggésbe hozható az 1526. évi mohácsi csatát követő eseményekkel, amikor az oszmán–török had 1526 őszén átkelt a Dunán, az általa megépített, Budát és Pestet összekötő hídon. Az éremegyüttes történeti értéke rendkívül kiemelkedő, mivel egy válságos időszak közepén enged betekintést a korabeli pénzhasználatba és a monetáris gondolkodásba.

Írta: Dr. Nagy Balázs, numizmatikai gyűjteményvezető