Rézkor

Érdemes megemlíteni, hogy ennek a korszaknak az elnevezése, más, főként Nyugat-európai területen ismeretlenül cseng, ott a hasonló időszakba keltezhető leleteket a fiatal neolitikumhoz (vagyis újkőkorhoz) sorolják. Miért is akkor a külön elnevezés? A Kárpát-medencében a réz már a neolitikum végén megjelent, ekkor még csak importként. A kilakult kereskedelmi láncok közvetítetésével főként dél felől kerültek az új tárgyak és az új nyersanyag területünkre, csakúgy, mint a régi termékek. Ezen új tárgyak főként ékszerek voltak, amelyeket a természetben is előforduló ún. termésrézből hideg megmunkálással alakítottak ki. Tehát az a felvetés, hogy a réz ekkor jelent meg és vált a korszak névadójává, valójában nem igaz. Az elnevezésről a történelem kutatói már több, mint száz évvel ezelőtt hosszas vitákat folytattak.

Végül a döntő érv a korszak külön kezelése valamint időben a kőkor és a bronzkor közé történő sorolása mellett az volt, hogy ebben a történeti korban nemcsak, hogy megjelent a réz, de tömegesen használatba vették és egyre fejlettebb technológiák kidolgozásával nagy mennyiségben állították elő és munkálták meg. Így jelentek meg a kezdetlegesebb ékszerek után a sokkal mívesebb kidolgozású gyöngyök, karperecek és a rézkor középső időszakában a fegyverek, a nagy mennyiségű néha meglepően nagy súlyú rézcsákányok, balták és vésők. Fontos megemlíteni, hogy a modern környezetkutatási módszereknek köszönhetően ma már tudjuk, hogy a korai élelemtermelő újkőkor időjárásával ellentétben a rézkor alatt az időjárás sokkal csapadékosabb és hűvösebb lett, ezzel párhuzamosan a növénytakaró is jelentős változáson ment keresztül, s előtérbe kerültek a hideget jobban tűrő állatfajok. Mindezek hatására a kor emberének életmódja is a külső tényezők hatására jelentős értékben változott. A mobilabb életmód miatt egy-egy népcsoport összetartó helye már nem a közösen használt település, hanem a temető lett. Kialakultak az egyre nagyobb létszámú, hosszú időszakon át kizárólag temetkezés céljára használt területek. A temetések alkalmával a mellékletként a sírba helyezett tárgyak vizsgálata alapján pedig egyre világosabb kép kristályosodik ki a társadalom erős rétegződéséről. Néhány magasabb rangú személy sírjában a rézből készült ékszerek és a hatalmi szimbólumként megjelenő fegyverek mellett már aranytárgyak is megjelentek.

A késő rézkorban jelentős változások mentek végbe a társadalomban, melyet a régészeti leletekben is nyomon tudunk követni. A korábban jellemző éles területi tagoltság- amely a neoltikumtól kezdve jellemző a Kárpát-medencére és Pest vármegye területén is megfigyelhető, a késő rézkorban megszűnik. A Duna választóvonalként határolta el a kultúrák által használt területeket és csak némely esetben, mint amilyen a gödöllői térség, törték át ezt a határvonalat a népességek. Lassú egységesedés indult meg a korszak elején, amely azután egy nagyjából egységes leletanyagot (főbb edényformák és díszítőelemek) hordozó nagy kultúrába tömörült össze, amelyben az adott területre jellemző speciális helyi elemek is jelen voltak. Érdekesség, hogy mindezen egységesedés során, amely Bulgáriától Magyarországon és Ausztrián át Németország déli részéig tartott a rézeszközök száma a leletanyagban drasztikusan lecsökkent. Feltételezhetjük, hogy ez az új kultúrakomplexum a rézlelőhelyekhez nem fért hozzá, vagy az elérhető források kimerültek, vagy valamely okból a réz használatának szimbolikus jelentősége lecsökkent.

A késő rézkori egységesedés a badeni kultúrában éri el csúcsát. A kultúra hosszú élettartama alatt (nagyjából 500 év) az edénytípusok és a díszítésmódok alig változtak, akkor is csak kis mértékben, a fő jellemzőket megtartva. A korszak érdekessége, hogy a nagyszámú feltárt telep mellett csekély számú temetkezésről tudunk. A badeni kultúra egyik legismertebb temetője Budakalászon került elő. Az itt feltárt sírok közül kiemelkedik a 177. számú, amelyben egy agyag kocsimodell bukkant elő. A modell előkerülése bizonyítékot ad arra, hogy a kor embere ismerte és használta a kocsit. A sír édekessége, hogy egy talpas pohár és két penge kivételével más nem került elő benne, a kocsi nem egy elhunyt melléklete volt. A kocsi sírbahelyezése számos magyarázat lehetőségét veti fel, az egyik szerint a sír kifejezetten a kocsinak készült volna.

A korszag hitvilágáról vallási életéről a temetkezések mellett az áldozati gödrök is fontos információkkal szolgálnak. A szarvasmarhák a korszak hitvilágában, vallásos elképzeléseiben is központi szerepet játszhattak: Ecseren egy késő rézkori telepen, több mint 70 gödörben került elő marha-áldozat. A marhákat a szertartások során legtöbbször kőbaltával taglózhatták le, nyakukat eltörték és így temették őket az áldozati gödrökbe.