Saját olvasat

Ez a rendhagyó gyűjteményes kiállítás különleges élményt kínál. A művészet befogadásának hagyományos, gyakran szakmai hierarchiára épülő megközelítését egy sokkal közvetlenebb és közösségibb nézőpontra cseréli. Itt minden egyes munkatársnak ugyanakkora szerepe volt a válogatásban, hiszen hangjuk ugyanolyan fontos, mint bárki másé. A múzeum dolgozói, legyenek azok restaurátorok vagy adminisztratív munkatársak, karban- tartók vagy kurátorok, mindannyian választottak egy-két olyan tárgyat a Ferenczy Múzeumi Centrum országos viszonylatban is kiemelkedően sokrétű gyűjteményi anyagából, ami különösen közel áll hozzájuk, és ezekhez saját, személyes magyarázatot fűztek. Ez a válogatás tehát nem a művészettörténeti tudáson alapul, hanem a személyes kapcsolódásra és az egyéni élményekre helyezi a hangsúlyt. A kiállítás különlegessége, hogy az általunk megszokott intézményi megközelítéseket egy sokkal hétköznapibb, szubjektív szemlélet váltja fel. A kollégák választásai és az ezekkel kapcsolatos gondolataik, élményeik és történeteik betekintést adnak abba, hogyan válhatnak a múzeumi tárgyak az életünk szerves részévé. Hogyan formálják látásmódunkat, és fordítva, hogyan jelennek meg a művészetek a saját történeteinkben. Így nemcsak a művek kerülnek közelebb a látogatókhoz, hanem maga a múzeum világa is, hiszen ezúttal nemcsak a bemutatott tárgyakat, hanem azokat a munkatársakat is jobban megismerhetik, akik a kulisszák mögött dolgoznak.

Ez az antielitista megközelítés azt helyezi előtérbe, hogy a művészethez való bármely viszonyulás elsősorban nem szakmai tudáshoz kötött, hanem alapvető és személyes élmény. A munkatársak által írt különféle kommentárok között olvashatunk megindító családi történeteket és vicces műelemzéseket, találkozhatunk versekkel, zenével, a művészet tiszta csodálatával és gyakorlatias megközelítésekkel egyaránt. Így a szemlélő előtt egy egészen új, emberi oldalát mutathatja meg a gyűjteményi együttes. A kiállítási anyag összeállítása során csaknem 80 munkatárs nézett szét a múzeum képzőművészeti, történeti és néprajzi raktáraiban fellelhető kincsek között. E közös válogatás eredményeképpen a látogatók a nagy klasszikusok mellett olyan meglepő darabokat is felfedezhetnek, mint egy szemet gyönyörködtető, hímzett szoknya, egy díszes kamaráskulcs, egy rézveretekkel ékes pisztoly, egy tekintélyes hajómodell, egy viaszgyöngyökkel varrott menyasszonyi koszorú, patkolt kacsatojások vagy római kori csákányfejek. De most először olyan különlegesség is látható lesz, mint egy Szentendre-lobogó, amelyet Ferenczy Károly munkájának tulajdonítunk. Mind olyan tárgyak, amelyek egyedülálló történeteket és változatos érzelmeket hívtak felszínre. A Saját olvasat legfontosabb üzenete tehát az, hogy a múzeumi tárgyak nem életidegen, megközelíthetetlen jelenségek, hanem olyan személyes tapasztalatok forrásai, amelyek mindenki számára adottak. Ez a tárlat tehát egy lehetőség arra, hogy a műalkotásokat és egyéb gyűjteményi darabokat új szemszögből, közvetlen kapcso- lódást kialakítva fedezzük fel, és olyan élményekkel gazdagodjunk, amelyek nem csupán a művekről szólnak, hanem a múzeum munkatársairól és általuk mindannyiunkról.