Borsos Lőrinc

A Borsos Lőrinc művészpáros legújabb, A jövő gyermekéhez című egyéni kiállítása az eddig rájuk jellemző alkotói stratégiákhoz képest fordulópontnak tekinthető. A legkorábbi, főként politikai tárgyú, társadalomkritikus, majd az azt követő önmitizáló és önelemző munkákhoz képest az utóbbi időkben kísérletezőbb, a videó- és szerepjátékokkal is rokonítható világépítési stratégiák jellemzik alkotásaikat.
A Ferenczy Múzeumban bemutatott műalkotások és installációk hasonló spekulatív valóságok létrehozására tesznek kísérletet. Azonban az alkotókra jellemző sötétebb, a „festészet éjszakai oldalához” kapcsolódó esztétikák mellett a mostani kiállítás anyaga egyúttal egy új, formailag kötetlenebb, kísérletezőbb művészi nyelv megteremtésére irányul.

A dramaturgiailag két fő részre osztható installatív tér első egysége egy világégésen túli technotörzs mágikus rítusaiba és kelléktárába enged bepillantást. Ehhez képest a második rész egy kísértetiesen túlvilágított térbe vezet át, ahol az önmagából kiforgatott múzeum falain túlról a miénkkel párhuzamosan épülő alternatív valóság köszön vissza ránk. Olyan különös másvilág, amelyről nem lehet elsőre eldönteni, hogy vajon mi alapítottuk-e a jövő gyermekei számára, vagy épp ők építették nekünk.