Bartl József

Bartl József festőművész (1932–2013) a hatvanas-hetvenes években megújuló magyarországi absztrakt képzőművészet egyik jelentős alakja. Művészetében egyedi módon ötvözte a lokális festészeti hagyományokba ágyazott archaikus motívumalkalmazást a korában egyre nagyobb teret nyerő absztrakt törekvésekkel. A művészete által leírt fejlődési ív jól mutatja azt a folyamatot, amely a korai Kádár-korszak dogmatikus művészetfelfogása ellenében a szabad önkifejezés lehetőségeit kutatta a korabeli viszonyok között hozzáférhető forrásokra, illetve a hazai mesterek és kortársak által meghatározott szellemi bázisra támaszkodva. A hagyományos szemléletet tükröző stiláris kötöttségektől való elszakadás olyan vizuális nyelvezet kialakulásához vezetett Bartl esetében, amely ötvözte Paul Klee gyermeki szabadságot idéző világát Korniss Dezső tradíciót és modernséget egyesítő szemléletével, illetve a hazai absztrakt művészet hatvanas-hetvenes években kibontakozó motívum-alkalmazó törekvéseivel.

Jelen kiállítás legfőbb célkitűzése, hogy elhelyezze Bartl József életművét a korabeli festészeti törekvések összefüggésrendszerében, és rávilágítson az archaikus motívumalkalmazás és az absztrakt formavilág ötvözésének jelentőségére a háború utáni magyar művészettörténetben. A kollektív emlékezet erejét közvetítő lokális motívumok használata nemcsak szubjektív önmeghatározási kísérletek eszköze volt Bartl és generációja jó néhány képviselője számára, hanem egy tágabb értelemben vett, kelet-közép-európai művészi identitáskeresés lenyomata is. A kiállításon bemutatott művek pontról pontra lekövetik Bartl József életművének belső logikáját, és ezáltal megvilágítják e sajátos jelrendszer és az absztrakció közötti feszültség lényegét.