Az idő metszeteiben

Vas István (1910–1991) az irodalmi kánon kimozdíthatatlan alakja elhalványuló körvonalakkal. Az idő metszeteiben kiállítás arra vállalkozik, hogy tudatosítsa az intellektuális érzékenységű, klasszikus költő életművét és felidézze vonzóan modern személyét, bemutatassa a költőt, a műfordítót, a regényírót.

Tagadhatatlan talán, hogy a mai olvasóhoz Vas István önéletírásai állhatnak a legközelebb, s a „pletykaéhes” közönség bőven talál visszaemlékező írásaiban az intellektuális, poétikai fejlődés, magára találás története mellett a szerelmi és az irodalmi életet kitárgyaló írásaiban érdekességet. Hasonlóan ígéretes Vas István költészetét, a „hétköznapi költészet” imponáló közvetlenségű szövegeit és az elégikus hangnemű verseit kiemelni. Leginkább rejtőzködő Vas István a fordításokban, Shakespeare, Villon, Apollinaire, Molière, Brecht műveiben, holott ezek a remekművek sokáig s részben ma is Vas István átültetésében ismertek, Vas István nyelvén szólnak a magyar olvasók számára.

Vas István háború előtti epizodikus szentendrei élményei, majd az ötvenes évektől feleségével, Szántó Piroskával közös Hold utcai nyaraló és persze a szentendrei versek okán van létjogosultsága egy összegző, emlékező kiállításnak Szentendrén.