Vagyok, aki vagyok!
Jakovits József (1909–1994) szobrász-, festő- és grafikusművész életművének kritikai feldolgozása
Kötet: Studia Comitatensia 44.
Oldalszám: 170-202
Cím: Vagyok, aki vagyok! Jakovits József (1909–1994) szobrász-, festő- és grafikusművész életművének kritikai feldolgozása
Szerző: Szabó Noémi
Affiliáció: művészettörténész, Ferenczy Múzeumi Centrum
Email: noemi.szabo@femuz.hu
Megjelenés: 2026 november
Kiadó: Ferenczy Múzeumi Centrum
ORCID: 0009-0001-4305-9497
DOI: https://doi.org/10.66399/SC.2026.44.170-202
Vagyok, aki vagyok!
Jakovits József (1909–1994) szobrász-, festő- és grafikusművész életművének kritikai feldolgozása
Jakovits József (1909–1994) szobrász-, festő- és grafikusművész munkássága a 20. századi magyar művészet egyik sajátos életműve. Öt évtizedet felölelő alkotói pályája számos művészeti törekvéssel érintkezik, miközben olyan autonóm formanyelvet alakít ki, amelyben az európai avantgárd, a szürrealizmus, az archaikus kultúrák vizuális öröksége, majd a pop art, a hard edge és az egzisztenciális szemlélet különböző rétegei rendeződnek szerves egységbe. Művei a test, a szexualitás, a születés és a halál kérdésein keresztül reagálnak a 20. század történelmi és társadalmi tapasztalataira; gyakran nyers, groteszk vagy blaszfemikus formában fogalmazzák meg a művész életét és korát meghatározó konfliktusokat.
A tanulmány Jakovits művészetét életrajzi, történeti és művészettörténeti összefüggéseiben vizsgálja. Központi kérdése, hogy miként járultak hozzá gyermekkorának alapvető élményei, a származás bizonytalansága, a társadalmi és intézményi kirekesztettség visszatérő tapasztalata, valamint a belső és külső emigráció különböző formái alkotói szemléletének alakulásához. Az elemzés amellett érvel, hogy a művész munkásságának egyik meghatározó szervezőelve az idegenség élménye, amely a családi háttértől kezdve az Európai Iskola közegén és az ötvenes évek kulturális elszigeteltségén át egészen az 1965 utáni amerikai emigrációig végigkíséri életútját.
A fennmaradt szobrok, rajzok és festmények elemzése mellett kiemelt szerepet kapnak a korábban publikálatlan kéziratos források, naplók, levelek és önéletrajzi feljegyzések. E dokumentumok nemcsak Jakovits alkotói gondolkodásába és önértelmezésébe engednek betekintést, hanem lehetővé teszik annak vizsgálatát is, miként konstruálta meg saját múltjának narratíváját. A források bevonása új adatokkal szolgál a pályakép, a kapcsolatrendszer és az önértelmezés vizsgálatához, valamint árnyalja az alkotások biográfiai és művészettörténeti összefüggéseiről alkotott képet.
I Am Who I Am!
A Critical Appraisal of the Oeuvre of the Sculptor, Painter and Graphic Artist József Jakovits (1909–1994)
József Jakovits (1909–1994), a sculptor, painter and graphic artist, created an oeuvre that is distinctive in 20th-century Hungarian art. Over a career of five decades, he engaged with a wide range of artistic movements, while developing an autonomous formal idiom in which the European avant-garde, Surrealism, the visual heritage of archaic cultures, and subsequently various layers of Pop Art, Hard Edge and the existentialist approach were woven into an organic whole. His works respond to the historical and social experiences of the 20th century through explorations of the body, sexuality, birth and death; they often articulate the conflicts that defined the artist’s life and times in raw, grotesque or blasphemous forms.
This study examines Jakovits’s art in its biographical, historical and art-historical contexts. The central question is how the fundamental experiences of his childhood—the uncertainty surrounding his origins, the recurring experience of social and institutional exclusion, and the various forms of inner and real emigration—contributed to the development of his creative outlook. The analysis argues that one of the defining organizing principles of the artist’s work was a sense of estrangement, which accompanied him throughout his life, from his family background, through the milieu of the European School and the cultural isolation of the 1950s, to the period in the United States where he emigrated in 1965.
In addition to the analysis of surviving sculptures, drawings and paintings, particular emphasis is placed on previously unpublished manuscript sources, such as his diaries, letters and autobiographical notes. Not only do these documents provide insights into Jakovits’s creative thinking and self-image, but they also enable us to examine how he constructed the narrative of his own past. The inclusion of these sources provides new data for the examination of the artist’s career, social network and self-image, and adds nuance to our understanding of the biographical and art-historical contexts of the works.
Letöltés