A Múzeumi Mesék program megalkotója, Nagy Luca meseterapeuta a Ferenczy Múzeumi Centrum kiállításaihoz kapcsolódva, több mint öt éve tart önismereti foglalkozásokat Szentendrén. A Metamorphoses Meseterápás Egyesület Budapesten, október 19-én megrendezett, hatodik Mesekonferenciáján új aspektusból mutatta be a programot „Mágikus kör” – Múzeumi Mesék felnőtteknek a Ferenczy Múzeumi Centrum intézményeiben címmel.
A program fókuszában a belső működés lassítása, a befogadás érzékenyítése és az önreflexió áll – olyan keretben, amelyben a történetmesélés, a műalkotásokban való gyönyörködés és a resztoratív körök biztonságos tere egymást erősítik. A bemutató kitért a neurodiverzitás fogalmára is. A neurodiverzitás olyan idegrendszeri működésmódokat jelöl, mint az autizmus, az ADHD vagy a diszlexia – ezek nem rendellenességek, hanem eltérő idegrendszeri mintázatok. Ugyanakkor a többségi normákhoz igazodó, úgynevezett neurotipikus emberek is élhetnek meg érzelemszabályozási vagy viselkedésbeli nehézségeket, például szorongást, motivációvesztést vagy dühkezelési kihívásokat.
A Múzeumi Mesék program nem kifejezetten a neurodivergens csoportokat célozza, mégis olyan működésmódokat támogat, amelyek számukra (is) különösen fontosak. Azaz az információk lassú feldolgozását, az érzelmek és élmények integrálását, az elcsendesedés, fókuszálás és szemlélődés lehetőségét. Amit köznapi kifejezéssel „bambulásnak” látunk, az gyakran intenzív belső feldolgozómunka. A Múzeumi Mesék ilyen „belső tereket” hoz létre a látogatók számára: a történethallgatás transzélményében, a tárgyakra és műalkotásokra irányuló szemlélődésben, a körben megvalósuló elcsendesedésben, a nézőpontváltás gyakorlatában.
Mesei nyelven ezt SEMMI-nek hívjuk, egy lassú, ringatózó, ráérő jelenlétnek, ami ma különösen nehezen hozzáférhető – pedig éppen erre van szükségünk az információs túlterhelés és a figyelmi krízis felé sodródó világban. A Múzeumi Mesék nemcsak tartalmat kínál, hanem időt, teret és ritmust is ad az egyéni és közösségi feldolgozáshoz.
