Szép új világunk – Fémbe öntött irónia

Asszonyi Tamás (1942–) Munkácsy-díjas szobrász, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, a kortárs magyar művészet egyéni hangú alkotója, az éremművészet megújítója, aki az 1969-es alapítása óta a szentendrei Új Művésztelepen alkot, lokálpatrióta érzületével szorosan kötődik a város kulturális életéhez. Munkásságát a hagyományos anyagok (bronz, kő) iránti alázat, a klasszikus formaalakítás, a kritikai felhanggal vegyített játékos, intellektuális irónia jellemzi.

Alkotásaiban a tradicionális szobrászati értékek és a nemes anyagok tisztelete ötvöződik a modern kor emberére jellemző vívódással. Munkáit kikezdhetetlen technikai tudás jellemzi: szobrai olyan belső harmóniát sugároznak, amely kizárólag hosszú évek kitartó tanulmányai és tapasztalata révén válhatott sajátjává. Életműve összekötő kapocs a klasszikus európai plasztikai gondolkodás és a jelenkor reflektív szemléletmódja között. Úgy képes súlyos, mély kérdéseket feszegetni, hogy közben sosem áldozza fel a létrejövő alkotás vizuális szépségét és egységét. Legyen szó monumentális köztéri műről vagy apró plasztikáról, minden alkotása komplex univerzumot sűrít magába: olyan tükrök ezek, melyekben a történelem tapasztalata és a mai világ ellentmondásai egyszerre jelennek meg – mindez egyfajta szatirikus derűvel, néhol sarkos humorral fűszerezve.

A Szentendre teremben látható egyéni kiállításán, az évtizedeken átívelő munkásságának jelentős darabjai láthatóak, amelyek között már diplomamunkája és szoborvázlatai is szerepelnek. Az anyagból kiemelkedik A mi szép új világunk című háromrészes éremsorozata, az Iható víz, a Szívható levegő és a Fogyasztható kultúra. Ebben a ciklusban Asszonyi a disztópikus jövő (vagy már a jelen?) fragmentált valóságát mutatja be. Az érmek nem zárt egészek, hanem nyitott, egymással feszültségben álló kompozíciók. A címben rejlő huxley-i utalás a technológiai optimizmus és a társadalmi kontroll közötti szakadékra mutat rá; a plasztikai felületek érdessége és a klasszikus formák torzulása a technikai eszközök (pl. gázálarc) használatával a modern ember ökológiai szorongásait és szabadságának fokozatos elvesztését szimbolizálja.

Karácsonyi éremsorozata, a Háromkirályok kálváriája szintén fontos szerepet játszik az életműben. Talán itt mutatkozik meg legszebben a művész narratív ereje, ironikus gondolkodása. Asszonyi a bibliai hagyományt emeli át a jelen politikai és háborús viszontagságaiba. A napkeleti bölcsek nála nem idilli tájakon vonulnak, hanem határzárak, választási kampányok, bürokratikus akadályok és harci zónák között próbálnak célba érni. Ez a megközelítés rávilágít a keresztény értékrend és a reálpolitika cinikus ellentmondásaira, miközben fanyar humorral emlékeztet minket saját esendőségünkre.