Kudász Gábor Arion

Vietnám világa első pillantásra az utazók számára fenntartott, vadregényes arcát mutatja. Ám a többszörös díjnyertes fotóművész, Kudász Gábor Arion szeme ellátott a kimondatlan emberi drámákig. A Dél-kínai-tengert hosszan övező országhoz számos romantikus-nosztalgikus prekoncepció tapad. Ezek részint igazolódnak a turistákat vonzó, fehér homokos partokon és a dolgos kis falvakban, ahol megállni látszik az idő. Az urbánus látképeket eközben a feltartóztathatatlanul égbe szökő, félkész házak csontvázai és a francia gyarmati architekturális karakter között feszülő kontraszt hatja át. A zsúfolt utcákon pedig, ahol mindenki rohanvást tart valahová, generációk vágyai csapnak össze. A fiatalok nyugatias típusú önmegvalósításra áhítoznak, az őket támogató nemzedékeknek azonban megvannak a maguk elképzelései a helyes életútról. A látszólagos összeférhetetlenség azonban a társadalomszerveződés más szintjein is tapasztalható.

Ebben a robbanásszerűen fejlődő országban, kommunista egypártrendszer keretei között, lényegében klasszikus piacgazdasági dinamika működik, s így talán nem is olyan különös, hogy 2019-ben itt került sor Donald Trump, akkori amerikai elnök és Kim Dzsongun, észak-koreai elnök történelmi jelentőségű találkozójára. A tárgyalások azonban egy nap után megfeneklettek, aggodalommal eltöltve a világot. Amikor azonban milliárdok figyelme szegeződött Hanoira, akkor a terjedelmes vietnámi családok a Holdújév ünnepe (Tet) alkalmából gyűltek össze. A teljes éttermeket (akár sportcsarnokokat) kibérelő rokoni társaságok, amelyek erős pénzügyi szövetségekként is funkcionálnak, közösen tervezgették a jövőt.

Kudász Gábor Arion ekkor érkezett. Hónapokon át bolyongott Észak- és Közép-Vietnám nagyvárosainak és falvainak sűrűjében épp úgy, mint az ott megismert sorsok labirintusában. De hiába merült alá egy idegen kultúra felfedezésébe, nem tudta maga mögött hagyni a honvágy és a különféle helyi nehézségek okozta lehangoltságát. Irodalmi útravalóul Háy Jánosnak ugyanebben a környezetben, frissen született szövegfolyama (Vietnám – Teli bőrönd üres szív) és a vietnámi Nguyen Du kétszáz éves verses regénye, Kieu története szolgált – nem kevésbé szívszorító adalékként. Külső és benső gyötrelmek egymásra hatásai végül elválaszthatatlanul összeforrtak ezekben a fotómunkáiban. Az utazásai során megismert fiatalokat ambícióikról kérdezte, s közben felrajzolódott szülők és gyermekek kényszerűen egymásba gabalyodott sorsainak olykor tragikus mintázata is. A kiállítás ezekbe a feltárt drámákba ad – olykor csupán metaforikus – bepillantást. A szemünk előtt elevenednek meg a magukat messzire álmodó fiatalok és az álmok helyett megszokott alternatívákat kínáló idősebbek bonyolult kapcsolatai. Ezek a művész objektívjében kiegészülnek a szűkebb és tágabb környezet vizsgálatával: egy-egy kiemelt tárgy, szobabelsők, otthonok, utcarészletek tágulnak komplex tájakká.