„A szövőszék mögött mindig megtaláltam a nyugalmat.” – Czakó Margit (1946–2025) kárpitművész emlékére
Czakó Margit kárpitművész 78 évesen, pár héttel a közelgő születésnapja előtt, 2025. augusztus 26-án hunyt el. Békességben távozott közülünk. Teljes életet élt: az alkotómunkával töltött hat évtized alatt a szövés mellett tanított, közel ötven éven át vezette a szentendrei falikárpitszövő szakkört, önálló tervezésű falikárpitjaival rendszeresen szerepelt tárlatokon, munkásságát díjakkal ismerték el, férjével, Hajdú László festőművésszel közösen két gyermeket neveltek fel, és az unokákkal bővülő családról mindvégig odaadó figyelemmel gondoskodott.
1946. szeptember 23-án született Kecskeméten. A zene szeretete tanulóéveit, majd egész életét végigkísérte. Tizenegy évig zongorázni és négy évig hegedülni tanult, pályaválasztása is ez irányba alakult: biológia és ének szakos tanárnak készült. Ismerősök meghívására Franciaországba utazott, vonzotta az addig ismeretlen világ kultúrája, de emiatt lemaradt a főiskolai felvételiről. A kecskeméti művésztelepen helyezkedett el adminisztrátori munkakörben. Itt ismerkedett meg Hajdú László festőművésszel, akivel 1966-ban összeházasodtak. Szentendrére már közösen költöztek, 1969-ben műterem-lakást kaptak az akkor átadott Kálvária úti Új Művésztelepen. Két gyermekük, Beáta és Gábor itt nőttek fel.
Gyerekkora óta vonzotta a kézimunka, egy pesti szövőműhely látogatásakor érintette meg a fonal szépsége. 1967 ás 1969 között Aradi Erzsébet műhelyében sajátította el a kárpitszövés technikai alapjait. 1972-ben a párizsi Manufacture Nationale des Gobelins-ben járt tanulmányúton, majd ezt követően is gondot fordított arra, hogy tökéletesítse mesterségbeli tudását.
A szentendrei környezet meghatározó volt pályakezdésére. 1970-től kezdte el szentendrei festőművészek, először Hajdú László, majd Balogh László, Korniss Dezső, Barcsay Jenő munkáinak szövött kárpitban történő kivitelezését. Különleges rangja lett ezeknek a műveknek. A Barcsay Jenő tervei alapján szőtt három falikárpit évtizedeken keresztül szerepelt a szentendrei Barcsay Gyűjtemény kiállításán, az utolsó, negyedik kárpitot is először itt mutatta be.
1983-tól foglalkozott önálló tervezésű kárpitokkal. Tiszta, áttekinthető kompozícióinak geometrikus képi világát olyan jelképes tartalmú motívumok alakították, mint a kapu, a tégla, a kör, a háromszög, vagy a művészetének technikai részére utaló apró fonalbabák, a masnik. A hazai kortárs textilművészet kísérletező tendenciáival párhuzamosan Czakó Margit is megtalálta a saját hangú formai újítás lehetőségeit, de mindvégig megmaradt a hagyományos francia gobelin technika keretein belül. Falikárpitjaival rendszeresen részt vett hazai és külföldi csoportos tárlatokon. 1992-ben a szentendrei Péter-Pál Galériában, majd 2001-ben a Barcsay Iskola Galériában nyílt önálló kiállítása. 1990-ben elnyerte a Pest Megyei Iparművészeti Tárlat díját, 1992–1993-ban a Magyar Hitel Bank ösztöndíját, 2000-ben a Barcsay emlékéremmel tüntették ki. Az 1987-ben létrehozott szentendrei Péter-Pál Iparművészeti Alkotóközösségnek egyik alapító tagja volt.
A szentendrei művelődési házban a közel ötven évig általa vezetett falikárpitszövő szakkörben sokan szerették meg a kárpitszövést, több művész innen indult el az alkotópályáján. A választott hivatása iránt érzett alázata, a magas színvonalú mesterségbeli és technikai tudása, a művészi kreativitása tiszteletet ébresztett mind kollégái, mind tanítványai körében. Barátságos, közvetlen személyisége, türelmes alkata is segítette abban, hogy az évtizedek alatt összegyűjtött szakmai tapasztalatát megossza tanítványaival.
A művészetére jellemző geometrikus képi világ, a rendkívüli technikai biztonság visszatükrözte fegyelmezett, rendszerető munka- és életfelfogását. Kivételes egyensúly tudott teremteni a szakmai és a családi feladatok ellátása között. A szövés azonban számára is az alkotás meghitt pillanatait, óráit jelentette: „Akkor érzem magam a legjobban, ha a szövőszék mögött vagyok, mert ott csend és nyugalom van.” – mondta a vele készült legutolsó interjúban. Deim Pál festőművész fogalmazta meg a legszebb szakmai és baráti elismerést művészetéről: „Czakó Margit keze aranyat ér.”
Bodonyi Emőke
Czakó Margit textilművész temetése szeptember 19-én, 11 órakor lesz a Sztaravodai úti Köztemetőben.
Fotó: Czakó Margit, háttérben a Barcsay Jenő terve alapján szőtt Beszélgetők című falikárpit, 1980-as évek, a művész családjának engedélyével felhasználva
