Az angyalok festője: Aknay János (1949. február 28. – 2026. január 26.)
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Aknay János, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas festőművész, Szentendre elkötelezettje ma, 77. születésnapja előtt egy hónappal örökre itt hagyta földi életét, és angyalai közé távozott.
Méltóságteljes alakja szinte teljesen összeforrt Szentendrével, a Vajda Lajos Stúdióval és a Régi Művészteleppel; emberként és művészként egyaránt pótolhatatlan veszteség számunkra. Mélytüzű, karakteres, ugyanakkor költői szépségű, konstruktív-szürreális formái mögött súlyos érzelmi drámák és küzdelmek rejlettek.
A nyíregyházi születésű művész 1971-ben telepedett le Szentendrén, éppen akkor, amikor számos vele egykorú, „lázadó” fiatal alkotó talált otthonra és baráti alkotóközösségre a nagy művészi hagyományokkal rendelkező festői kisvárosban. Aknay először 1971-ben, a IV. Szabadtéri Tárlaton állított ki Szentendrén, majd egy évvel később, 1972-ben társaival részt vett az autodidakta művészeket – maga Aknay sem járt a Képzőművészeti Főiskolára – tömörítő, kevésbé stiláris, mint inkább nonkonformista szellemi közösségként működő Vajda Lajos Stúdió (VLS) megalapításában.
Azóta nemcsak szűkebb otthona, Szentendre művészeti és közéleti életének aktív szervezője és szereplője volt, hanem országos és regionális szinten is meghatározó tevékenységet folytatott: a Magyar Festők Társasága tagja, a Sárospataki Nyári Képzőművészeti Szabadiskola tanára, a MAOE Képzőművészeti Szakosztályának vezetőségi tagja, majd elnöke, a HUNGART Egyesület és az NKA Képzőművészeti Kollégium kuratóriumi tagja, a MAOE elnökségi tagja, valamint a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Azonban elsősorban művész volt, aki egész életművében konzekvensen tartotta magát az 1974-ben megfogalmazott ars poeticájához:
„Elsősorban tiszta kompozícióra, szerkezetre törekszem a helyi hagyományokhoz igazodva, és csak ezen belül a színekre. Olyan világot szeretnék teremteni, bemutatni, amely a magam zártságának, bizonytalanságainak, de tiszta szándékának – hiszem, színeinek (!) – zárt rendbe foglalása.”
Múzeumunk számára a fájdalom sokszoros, hiszen Aknay János művei szerepelnek a február 7-én nyíló, KÖZTES TEREK című, hat művészt bemutató reprezentatív kiállításon, amelyen szeretett kollégái – Baksai József, Bereznai Péter, Kalmár János, Sárkány Győző és Szabó Tamás – társaságában láthatók alkotásai.
