A Komáromi születésű, zsidó származású alkotó szülővárosában, majd Budapesten, Berlinben, Prágában képezte magát, 1928–29 körül pedig már a művészet fővárosának számító Párizsban alkotott, ahol végül 1934-ben telepedett le. Korán kapcsolatba került a szürrealistákkal, illetve az École de Paris alkotóival, művészetét a háború előtt e két hatás formálta. 1937-ben részt vett Sonia Delaunay vezetésével a párizsi világkiállítás Palais de l’Air pavilonja számára készített monumentális freskójának kivitelezésében. A háború alatt hat éven át szolgált a csehszlovák hadsereg kötelékében Franciaországban, majd Angliában, ahol elkészítette a háború borzalmait és a zsidók szenvedéseit feldolgozó Civilisation és Dávid csillaga című grafikai sorozatokat, amelyek elemi erővel mutatják be az emberi szenvedést és kiszolgáltatottságot. Szóbel Géza Komáromban maradt teljes családja 1944-ben a holokauszt áldozata lett, a művész 1945 után pedig soha nem tért vissza szülőföldjére.

A különleges, fénnyel teli lazúrtechnikát alkalmazó festményei a háború után színesebbé, nyitottabbá és egyre absztraktabbá váltak. Figurái – harcos angyalok, gyerekrajzokat idéző alakok, gótikus ólomüvegablakra emlékeztető kompozíciók – egy olyan ősi és misztikus világ részei, ahol az ember még nem született meg teljesen. Szóbel Géza alapvetően melankolikus vizuális világa az 1950-es évek közepétől egyre elvontabb, oldottabb és dinamikusabb formálást követnek. Élete azonban rövidre volt szabva; még nyitva volt utolsó egyéni kiállítása Párizsban, amikor 1963 nyarán, 58 éves korában elhunyt.

Szóbel Géza festőművész életének és művészeti hagyatékának sorsa azonban halála után a második École de Paris sok emigráns művészéhez hasonlóan szinte a teljes feledés homályába merült. Művei már az 1970-es években szétszóródtak, a művészettörténet figyelmének látókörén pedig teljesen kívül esett munkássága. Szóbel, mint soknemzetiségű alkotó és egész Európát otthonának tekintő világpolgár végül egyik hazájában sem kapta meg a neki járó elismerést. Csupán a 2000-es évektől kezdett el a műkereskedelem felfigyelni műveire. Jelen kiállítás célja, hogy élete kronológiájának rekonstruálásával, szétszóródott alkotásaink felkutatásával múzeumi közegben is bemutassa a francia modernizmus egyik ígéretes, izgalmas, de elfeledett életművét.

A kiállítás a Ferenczy Múzeumi Centrum és a Kálmán Makláry Fine Arts Galéria közös együttműködésében jött létre.