Hívószó: közösség
100 éves a Szentendrei Régi Művésztelep
Szentendre különleges atmoszférája – a kanyargós utcák, az apró terecskék, a várost ölelő dombok és a folyópart látványa – mindig is vonzotta az alkotókat. A táj és a település mediterrán hangulata már egy évszázada is inspiráló erővel hatott azokra a művészekre, akik új lehetőségeket, szellemi közösséget és saját művészeti irányukat keresték.
1926-ban nyolc fiatal művésznövendék – Paizs Goebel Jenő, Jeges Ernő, Heintz Henrik, Onódi Béla, Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Pándy Lajos és Rozgonyi László – érkezett Szentendrére azzal az elhatározással, hogy a háború után a Magyarországtól elszakított nagybányai művésztelep szellemiségét továbbvigyék és a közös alkotómunkának megteremtsék a feltételeit. 1928-ban megalapították a Szentendrei Festők Társaságát, amely a város művészeti életének első intézményes keretét adta. Korai műveikben a plein-air festészet, a klasszikus város- és tájképfestészet irányzatai voltak meghatározóak. A közösséget azonban nem egyetlen stílus tartotta össze, hanem egy közösen vállalt szellemiség, amelyben a művészi szabadság és nyitottság, valamint Szentendre kapott hangsúlyt. Ennek köszönhetően beszélhetünk arról, hogy Szentendre „művészvárossá” vált – ezen identitását pedig mindmáig büszkén őrzi.
A század közepéig számos jelentős alkotó csatlakozott a művésztelephez, és velük együtt megjelentek a modernizmus különböző áramlatai is. Többek között Barcsay Jenő, Kántor Andor, Perlrott Csaba Vilmos, Ilosvai Varga István és Czimra Gyula – új irányokat hoztak Szentendre művészeti világába. 1945 után új művészeti közösség formálódott a telepen. A korábbi hagyományokat meghaladó modern és avantgárd irányzatok kerültek előtérbe; ekkor a szürrealizmus, a konstruktivizmus és a nonfiguratív művészet képviselői is meghatározó szerepet kaptak. Olyan alkotók dolgoztak ebben az időszakban Szentendrén, mint Korniss Dezső, Kmetty János, Czóbel Béla és Balogh László. A telep igazán sokszínű, nemzetközi rangú művészeti központtá vált. A régi művésztelep épületeit 1968 után lebontották, majd újjáépítve 1972-ben adták át.
Ekkor költözött be többek között Bartl József, Klimó Károly és Kondor Béla is. A „Régi Művésztelep” elnevezés is ettől az időszaktól vált általánossá, hiszen 1969-ben, a Kálvária úton létrejött az Új Művésztelep is. Itt már nem csak festők, de grafikusok, szobrászok, textilművészek és keramikusok dolgoztak együtt – sokszínűségük jelentősen gazdagította Szentendre szellemi és kulturális életét. A Régi Művésztelep 2012–2013 között ismét megújult: tizenkét korszerű műtermet, egy közösségi épületet és egy kamaragalériát alakítottak ki. A műtermekben rövidebb ideig az újabb művészgeneráció tagjai is alkottak, például Krizbai Sándor, Csáki Róbert vagy Nagy Barbara. Ma a Régi Művésztelep alkotói között olyan jelentős művészeket találunk, mint Aknay János, Balogh István Vilmos, Baksai József, Bánföldi Zoltán, Bereznai Péter, Buhály József, Horváth Lóczi Judit, Knyihár Amarilla, Krizbai Alex és Martin Henrik. Munkásságuk ma is meghatározza Szentendre aktuális kulturális arculatát.
A NESTart kéthetes nyári művészbázis során személyesen is betekintést nyerhettek a művészek alkotóterébe: a műtermek látogathatók lesznek, ahol az ott alkotó művészek fogadják a csapatot. Így testközelből élhetitek át a szentendrei művészeti közeg inspiráló világát.
