Bródy Vera (1924–2021) Munkácsy- és Jászai Mari-díjas báb-, díszlet- és jelmeztervező művész ajándékozása, valamint közreműködése révén a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum képzőművészeti gyűjteménye 2016–2020 között Bálint Endre, Ország Lili és Lucien Hervé jelentős alkotásaival gazdagodott.
 

Bródy Vera Bálint Endrével, Ország Lilivel és Márkus Annával még az 1950-es évek elején, az Állami Bábszínházban ismerkedett meg, Lucien Hervé magyar származású, világhírű fotóművésszel és feleségével pedig Párizsba történő kiköltözése után találkozott. A barátsággá mélyülő kapcsolatok során Bálint Endre és Lucien Hervé rendszeresen ajándékoztak és dedikáltak műveket Bródy Verának, aki maga is próbálta népszerűsíteni barátai művészetét a francia fővárosban. Ennek eredményeképpen egy párizsi család Bálint Endre három, Ország Lili hét festményét vásárolta meg.
 

Ez a kollekció, valamint a Bródy Vera gyűjteményének jelentős részét képező huszonöt Bálint- és tizenkét Lucien Hervé-mű a tulajdonosok adományaként és Passuth Krisztina művészettörténész közvetítésével került a Ferenczy Múzeumi Centrumba. A műtárgyegyüttesben Lucien Hervé különböző alkotói periódusait reprezentáló fotói mellett Bálint Endrének 1947–1982 között, Ország Lilinek 1960-as években készült kompozíciói találhatók, amelyek többsége most látható először Magyarországon.
 

Számos közkedvelt bábfigura, köztük a népszerű Misi Mókus vagy a Mazsola megalkotójaként ismert Bródy Vera 1951-től dolgozott az Állami Bábszínházban. A művészet iránti fogékonysága több területen is megmutatkozott. Először hegedülni, majd rajzolni tanult, a színművészi pálya azonban jobban vonzotta, végül bábtervező lett. Elhatározását a Budapesten vendégszereplő Szergej Obrazcov moszkvai bábszínházának élménye ösztönözte. Pályakezdésének időszakában a fővárosi bábszínház műhelyében számos olyan progresszív szellemiségű képzőművész dolgozott, akik a dogmatikus kultúrpolitika miatt nem kaphattak nyilvánosságot, de olyan közösséget teremtettek itt, amely Bródy Vera egész munkásságára kihatott. Az 1948-ban megszűnt Európai Iskola tagjai közül Jakovits József szobrászművész vezette a műhelyt és mintázta a bábfejeket, Bálint Endre pedig plakátokat tervezett. A díszleteket a Képzőművészeti Főiskolán frissen végzett Ország Lili és Márkus Anna festette. A bábokat László felesége, Békésy Lola varrta, aki még korábban, a zagyvapálfalvai üveggyár budapesti irodájában ismerte meg az ott gépírónőként alkalmazott Bródy Verát, életre szóló barátságuk ekkor kezdődött. Ország Lili korán bekövetkezett haláláig a bábszínház tervezője maradt, Márkus Anna (Anna Mark) 1956-ban azonban Németországba, Saarbrückenbe költözött, majd Párizsban telepedett le és festőművészként alkotott tovább. Bródy Vera művészbarátain keresztül ismerte meg a huszadik századi képzőművészetet és a hazai kortárs törekvéseket.
 

1958-tól Szilágyi Dezső vezetésével a bábszínház megújult, Bródy Vera keze közül pedig egymás után kerültek ki a gyermekelőadások mellett a felnőtteknek szánt darabok bábtervei, miközben a Magyar Televízió felkérésére több bábfilm készítésében közreműködött. Armand Beyerrel, a budapesti Francia Intézet igazgatójával, a Sorbonne Egyetem germanisztikai tanárával kötött házasságkötése után 1968-ban Franciaországba költözött, de továbbra is részt vett a bábszínház munkájában. Párizsban bábtanfolyamot vezetett, megrendezte és megtervezte Sztravinszkij Tűzmadár balettjének bábváltozatát, amelyet Budapesten is bemutattak. Közel százötven bábjáték tervezése fűződik a nevéhez, külföldön megjelent könyveit hét idegen nyelvre fordították le, báb- és jelmezterveit az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára őrzi. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2016-ban jelent meg A bábtervező mesél című önéletrajzi írása, amelyben barátairól is megemlékezett: „Szerencsésnek nevezhetem magam, hogy egyszerre jött velem a színházba Ország Lili és Márkus Anna (ma Anna Mark néven ismert festő Párizsban), akik a hazai kortárs művészet legfiatalabb generációját képviselték. Mindkettőjük festészetének fejlődését lépésről lépésre követhettem. Rendszeresen látogattam Jakovits József és Bálint Endre műtermét is. Ennél jobb iskolát ezen a téren nem ismerek.”