Október közepén ünnepélyes keretek között adták át a megújult 13. századi Töki Romtemplomot. A romtemplom helyreállítását megelőzően a Ferenczy Múzeumi Centrum régészei végeztek kutatást a helyszínen. A Pest megyei község határában található műemléket a most indult ROM Vándor program első állomásaként állították helyre, a Market Építő Zrt. önkéntes, társadalmi felelősségvállalási tevékenységének részeként.
A környéken összegyűjtött eredeti kövek felhasználásával megerősítették a középkori falakat, rendezték a templomrom környezetét és megteremtették annak két irányú megközelíthetőségét. Az 50 millió forintos költséggel helyreállított különleges atmoszférájú szakrális emlékhely mostantól a nagyközönség előtt is nyitva áll és várja látogatóit a hazai, illetve nemzetközi túra- és zarándokmozgalmak megújult célállomásaként.
Az Árpád-kori romtemplomot Dr. Vukoszávlyev Zorán, az Építési és Beruházási Minisztérium építészetért és műemlékvédelemért felelős helyettes államtitkára Scheer Sándorral, a Market Építő Zrt. vezérigazgatójával, Belecz Péterrel, a ROM Vándor programigazgatójával és Bősze Andrással, Tök polgármesterével közösen avatta fel.
A Ferenczy Múzeumi Centrum részéről Rácz Tibor Ákos régész és Szabó Dominika technikus vett részt a kutatásban, munkájukat a Közösségi Régészeti Egyesület önkéntesei segítették. A régészeti kutatásokról Rácz Tibor Ákos régészt kérdeztük, aki az alábbiakban foglalta össze a munkákat:
“A töki Rossztemplom Pest megye kisszámú Árpád-kori romtemplomai közé tartozik. A mai településen kívül, megművelt földtáblák közé ékelődve jelzi a 13. század végén Tek-nek nevezett falu helyét. Műemléki helyreállítása és régészeti kutatása már 2000-ben megtörtént, de azóta állaga leromlott, belsejét felverte a gaz. 2022-ben a Market Zrt. végzett újabb állagmegóvást, a munkát a Ferenczy Múzeumi Centrum rövid régészeti kutatása egészítette ki.
Az Árpád-kori falu plébániatemploma a mai településtől északkeletre, mezőgazdasági művelés alatt álló földek közt, romos állapotban található. 13–14. századi kerámiatöredékek ismertek a szomszédos szántókról. Az itteni falu pontosan nem meghatározható időpontban elpusztult, valamikor a késő középkor folyamán a mai település területére költözött.
Az eredeti építményből a félköríves záródású szentély és a hajó északi fala maradt meg, többi fala a földfelszínig lepusztult. A templom műemléki helyreállítását megelőző régészeti feltárást Fülöp András 2000-ben végezte el. Alaprajzi elrendezése, építészeti megoldásai és a régészeti feltárás eredményei egyaránt a 13. századi építést erősítették meg. Az épületnek egyetlen építési periódusa volt, utána nem bővítették, nem alakították át. Nagyon rövid ideig használhatták, az épület nem érte meg a törökkort. Védőszentje ismeretlen.
A téglalap alakú hajó nyolc méter széles, tizennégy méter hosszú. Különböző kőzettípusokból, vegyes falazással épült, sarkait faragott kváderekkel erősítették meg. Külső és belő falsíkján gerendafészkek láthatók. A templom belsejét már a kutatást megelőzően rablógödrökkel bolygatták, de sikerült rétegsorait tisztázni. Építési rétegén sárga agyagréteg húzódott, melynek mészhabarcsos felszíne lehetett a templom járószintje. A szentély járószintje a hajóénál magasabban volt, ugyanis a két diadalívpillért összekötő alapozás a hajó járószintjénél magasabban helyezkedett el. Előkerült továbbá a szentélyben főoltár alapozása, valamint a hajó és a diadalívpillérek találkozásánál a mellékoltárok lenyomatai.
2022-ben állagmegóvási és környezetrekonstrukciós munkákat végeztek a romnál, és ehhez kapcsolódóan ismét rövid régészeti kutatást végezhettünk. Az első szelvényt a templom nyugati zárófalára nyitottuk. Azt kívántuk tisztázni, hogy volt-e nyugati bejárata az épületnek. Még bontás előtt a felső 3 cm-ben fémkeresővel találtunk itt egy késő középkori ezüst érmét, nyilvánvalóan sokszorosan bolygatott pozícióban. Nagyon szépen elvált egymástól az alapozás és a felmenő fal, ugyanis az alapozásban a kövek külső oldala is habarccsal ki volt öntve. A szelvényben megfigyelt két réteg szintén az alapozás szintjén vált el. A második szelvényt a déli bejárat előtt nyitottuk. Itt egy nagyobb falkiomlást és közte apróra tört kerámiatöredékeket találtunk. Megtaláltuk a déli kapuzat megerősítését szolgáló alapozást, de előépítmény nyomaira nem bukkantunk. A harmadik szelvényt a templom belsejében, a főhajóban, a szentély közelében helyeztük el. A cél itt a templombelső rétegsorának tisztázása volt. A recens planírozás és középkori kultúrréteg határán egy újabb érmét (IV. Béla verete) találtunk. A réteg alján azonosítottuk a meszes, téglatörmelékes építési szintet.
Szelvényeink tanúsága szerint a templomnak egyetlen, késő Árpád-kori építési fázisa volt, nyugaton nem volt bejárata, kultúrrétegei vékonyak és szegényesek voltak. A templom a késő középkor ideje alatt is használatban volt.”