tárlatvezetés

A pismányi Haluskai-tanya története és „újramegtalálása” címmel tart előadást Galla Zoltán, művelődésszervező és Szabó Noémi, művészettörténész a Vajda Lajos Szentendréje című kiállításon.

„Szentendre a festők városa” – fogadja a tábla már a 11-es út mentén a városba érkezőket. Az elmúlt, közel százhúsz esztendőben Szentendre város múltja, gazdag épített öröksége és sajátos hangulata elválaszthatatlanul összeforrott az ide látogató vagy itt élő képzőművészek alkotó tevékenységével. Vitathatatlan, hogy Szentendre a 20. század magyar művészettörténetben kiemelkedő helyet foglal el. A városban kibontakozó modern és avantgárd művészeti tendenciák helytörténeti vonatkozásait számos kutató feldolgozta már, azonban még mindig akadnak fehér foltok: ilyen a legendás pismányi Haluskai-tanya története, amelyet bár folyamatosan referenciapontként jelöl meg a szakirodalom, a tanya pontos helyszíne már évtizedekkel ezelőtt a feledés homályába merült. 2018-ban indult kutatásunk nyomán azonban sikerült lokalizálni Pismányban a régi Haluskai-tanya helyét, sőt kiderült, hogy az eredeti épület, bár jelentősen átépítve, a mai napig áll. Pismány városrész helytörténeti vonatkozásai különösen izgalmasak, hiszen az elmúlt 40-50 esztendőben a környék drasztikus változáson ment keresztül. A korábban szőlőültetvényekkel, gyümölcsöskeretekkel és egy-egy nyaraló épülettel tarkított táj mára sűrűn beépített, új utcaszerkezettel kialakított lakóövezetté vált, így a leírásokból, szóbeli közlésekből és archív fotókról ismert Haluskai-tanya épületének beazonosítása közel sem volt magától értetődő.
Az előadás részletesen bemutatja a Haluskai-tanya építésének és tulajdonosi hátterének történetét, megkísérli rekonstruálni az 1939 és 1940 nyarán itt megfordult művészek és értelmiségiek, valamint az itt készült műalkotások sorát és művészettörténeti jelenőségét, majd dokumentumokon keresztül bemutatja, hogy miképpen sikerült újra megtalálni a mai napig álló épületet.

Vajda Lajos (1908–1941), a 20. századi magyar avantgárd/modern képzőművészet kiemelkedő alkotójának élete és művészete elválaszthatatlan Szentendrétől. A város jellegzetes motívumai, építészeti és természeti öröksége, rejtett kincsei és különleges atmoszférája megtermékenyítően hatott Vajda progresszív művészeti szemléletére. A Vajda Szentendréje című kiállítás, az elmúlt évek kutatásainak eredményeit is bemutatva, a művész egy-egy alkotását kapcsolja össze Szentendre ikonikus részleteivel, a művészi motívumokat az eredeti ősforrásokkal, az életművön keresztül felvillantva Szentendre városának helytörténeti vonatkozásait, gazdag és megőrzésre méltó múltját, valamint 21. századi jelenét.
Vajda Lajos viszonya Szentendre városképéhez, a település sajátos hangulatához, a helyi hagyományhoz és a különböző motívumokhoz folyamatosan változott – az útkeresés korai éveiben főleg a város „nagy látványai” foglalkoztatták a művészt, majd egyre közelebbről, a részletekre fókuszálva vizsgálta a település épített örökségét: a temetőket, a Szamárhegy utcáinak apró részleteit, gyorsan elmúló népi emlékeket. 1938-tól soha többé nem jelent meg a város egyetlen fragmentuma sem művein. Vajda életműve híven tükrözi a tradícióból táplálkozó progresszió útjait, a múlt avantgárd szemléletű megújításának lehetőségét. Vajda szentendrei motívumait a körülötte dolgozó művésztársak kontextusában is vizsgáljuk, elsősorban Korniss Dezső és Bálint Endre alkotásain keresztül.
A motívumok megtermékenyítő hatását és vándorlását egy kiemelt példán keresztül mutatja be az utolsó terem, ahol Vajda művészetének egyik alapvető jelképét, az ikon- és pléhkrisztusból kialakult bábufigura eredetét, majd az 1968 és 1975 közötti időszakban a szentendrei művészek körében történő továbbélését és formai-tartalmi módosulásait tárjuk fel.

Kiállító művészek:
VAJDA LAJOS, Aknay János, Balogh László, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Deim Pál, Korniss Dezső, Matyófalvi Gábor, ef Zámbó István