tárlatvezetés

Kolozsváry Marianna művészettörténész tárlatvezetése

Deim Pál (1932-2016) a hatvanas években induló magyar neoavantgárd képzőművészet fontos alakja. Művészete egyedi módon egyesíti a nyugat-európai modernista festészeti hagyományt a pravoszláv motívumvilággal és a hűvös geometrikus absztrakciót az emberközpontú, érzelmes kifejezésmóddal. Életműve, amelyben néhány jellegzetes motívum segítségével kutatja az emberi tapasztalat alapkérdéseit, sajátos metszetét adja kora kelet-közép-európai művészetének.
Ha egyetlen szóban kellene összegezni munkásságának lényegét, talán a „csend” fogalma lenne a legalkalmasabb. Korai, a szentendrei festészeti hagyományokon alapuló munkáit spirituális csend övezi, amit a téralakítás problémájának elmélyült tanulmányozása vált fel a hetvenes években. Bár erotikus témájú képei és élénk színű idős kori művei kicsit „zajossá” válnak, a „csend” különböző aspektusai áthatják a közel hat évtizedes alkotói pálya vissza-visszatérő témáit. Kiemelkedő jelentőségűek az áldozathozatal és a gyász témáját feldolgozó festmények és emlékművek, illetve az élet folytonosságáról és az elmúlásról alkotott narratívákat kutató, kontemplatív alkotások.
Deim Pál pályájának jelentős részét meghatározta a Kádár-korszak kultúrpolitikai összefüggésrendszere, amelyben a szocialista realizmust megtagadó művészi pozíciója problémásnak számított, de a hetvenes évek közepére szakmailag elismert alkotóvá vált. A rendszerváltás utáni években a klasszikussá érő neoavantgárd generáció tagjaként számos állami elismerésben részesült, 1993-ban Kossuth díjjal, 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki.
A művész születésének 90. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő kiállítás az életmű friss szempontú áttekintésére vállalkozik, amelyben az alkotói korszakok ismertetése mellett nagy hangsúlyt kap Deim Pál sajátos motívumhasználatának és absztrakciójának elemzése, valamint a téralakítás kérdésköre mind a festmények és plasztikák, mind a köztéri művek vonatkozásában.