tárlatvezetés

Regős Benedek kiállítása nem vállalkozik kisebbre, minthogy a fotográfia alapkérdéseit vizsgálja meg egy olyan, egyszerűnek tűnő processzuson keresztül, mint a műtárgyfotózás, azaz a reprodukció. A reprodukció hű másolat, valaminek a megkettőzése. A fotográfiáról sokszor és ma is sokan gondolják úgy, hogy pusztán megkettőz valamit, a valóságot, azzal, hogy annak hű képét adja. Mi van azonban akkor, ha nem létezik hű, torzításmentes kép? Egyrészt a valóság mibenlétének, észlelhetőségének problematikussága, másrészt a leképező eszköz, a fotós, sőt, egész látásrendszerünk „torzítása” miatt.
Mi van akkor, ha a kép csak magában a fotósban létezik? És mi történik abban az esetben, amikor egy másolatot másolunk tovább? Hiszen a festményt, ahogy bármely műalkotást is tekinthetjük reprodukciónak. A fentiekből következően pedig: mit nézünk valójában, amikor egy reprodukciót nézünk? Mit reprodukál és miért? Létezik-e valójában reprodukció vagy az egész csak hit kérdése? Tárlatvezetésemben a fenti problémakörök mentén elemzem Regős Benedek munkáit, pontosabban kérdésfeltevéseit.

A PhotoLab terébe tervezett kiállítás Regős Benedek korábbi, valamint csak erre a kiállításra készülő újabb munkáit mutatja be. Regős több projektjében is a fotográfia, mint reprodukciós eszköz kérdéskörével foglalkozik. A Szentendrén megvalósuló tárlaton a helyi művészeti örökség és a Ferenczy Múzeum gazdag gyűjteményének kontextusába ágyazva a 2018-as önálló kiállítás a White Balance tematikáját folytatja és terjeszti ki. További aspektusokból vizsgálja az egyedi műtárgy és annak fotografikus úton sokszorosítható és terjeszthető másolatának problematikáját. Rávilágítva a fotografikus visszaadás ellentmondásaira, a technikai képtől elvárt “személytelen” pontosság és a mögötte rejtőzködő, de annál fontosabb alkotói folyamatok szerepére. Munkáiban foglalkozik a fotográfia művészettörténeti ismereteinkben betöltött szerepével, a reprodukciós folyamat különböző szakaszaival, valamint a “kész” reprodukció fizikai megjelenéseivel.