A Ferenczy Múzeumi Centrum mély megrendüléssel értesült városunk művésze, Lukoviczky Endre halálának híréről. A művész 84 éves volt.
Lukoviczky Endre egy békéscsabai szlovák családban született 1939-ben, majd a Mokos József által vezetett szakkörben kezdett ismerkedni a művészeti kifejezőeszközökkel. 1957 és 1962 között az Iparművészeti Főiskola textil szakán tanult, tanárai Dudás Jenő, Molnár Béla, Hincz Gyula és Rákosi Zoltán voltak. Pályája kezdetén sokszorosító grafikai tevékenységet folytatott, elsősorban a fametszet érdekelte, ezután linómetszettel kísérletezett, végül egy könnyebben formázható anyagot keresve fejlesztette ki a gipszmetszés technikáját. 1969-ben feleségével, Bálint Ildikó festőművésszel a szentendrei Új Művésztelepen kapott műteremlakást. 1981-től műhelyében a saját művei mellett, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Victor Vasarely és Gyarmathy Tihamér illetve Konok Tamás szitamappáit készítette. Nagy hatással voltak rá az Amerikai Egyesült Államokban eltöltött hat hónapos ösztöndíja során szerzett tapasztalatai. Haláláig a szentendrei közösség és művészeti élet aktív szereplője volt.
Festészeti tevékenysége elvont formákon keresztül vizsgálja a geometriai alakzatok konstrukciókba szerveződésének lehetőségét. Bár Lukoviczky Endre művészete elsősorban térgeometriai problémákat vizsgál, művészete nem nélkülözi az érzelmi és lírai hangvételt. Sajátosan plasztikus elvont forma-képződményeit hallatlanul gazdag festőiséggel vitte vászonra. Pataki Gábor művészettörténész így jellemezte Lukoviczky festői világát 2014-ben: „…Lukoviczky egyfelől konstruktőr. Az Univerzumban lebegő, egy virtuális térben önmagukat kicsomagoló, különféle perspektívákba szökkenő, űrállomásokat és megapoliszokat idéző, egyszerre a határtalan lehetőségeket projektáló, másfelől egy poszthumán, robotikusan irányított struktúrát teremtő entitás alkotásait megjelenítő nagyméretű művei nem jöhettek volna létre előzetes tervek, számítások, az enyészpontra vonatkozó kalibrációk nélkül. Másfelől viszont szabad s gyakran ösztönös alkotó, akit nem köt vélt trendek vagy vélt izmusok fegyelme, lehetősége, s mellesleg joga van saját álmainak dekonstruáláshoz.” (Pataki Gábor: Lukoviczky Endre „Nagy-kis képei”, Pauker Collection, 2014., 5. old.)
Lukoviczky Endre tizenhét munkáját őrzi gyűjteményében a Ferenczy Múzeumi Centrum, amely közül a Tér-forma című kárpit jelenleg is látható a Ferenczy Múzeumban megrendezett gyűjteményes kiállításon.
