Bronzkor

A Kárpát-medence bronzkora a 14C vizsgálatok tanulsága szerint nagyjából Kr. e. 2600/2500-900/800 közötti időszakot öleli fel. A bronzkor az akkor fegyverek, szerszámok, ékszerek, díszek készítésére használt jellegzetes fém nyersanyagról, a bronzról kapta nevét. A bronz ötvözött fém, réz valamint ón, ólom és/vagy antimon ötvözésével állították elő. A bronz és a bronzból öntött tárgyak készítése igen magas mesterségbeli tudást követelt meg az alapanyagot előállító és a magas művészeti színvonalat mutató, gyakran díszített tárgyakat öntő mesterektől. A bronz előállításához szükséges nyersanyagok beszerzése sem volt egyszerű. Kiterjedt, összetett cserekereskedelmi hálózatok épültek ki már ekkor az ércnyersanyagok beszerzésére. A bronz előállításához szükséges ércek a Kárpátokból, Erdélyből valamint a Balkán-félszigetről érkezhettek a Kárpát-medence középső területeire. Az itt élők az nyersanyagokért cserébe mezőgazdasági termékeket adhattak.

Az FMC régészeti gyűjteményében számos, igen jelentős leletanyag található a bronzkor valamennyi időszakából: a kora bronzkori Makó-, Harangedény-, és Nagyrév-kultúrák (Biatorbágy, Budakalász, Ecser, Pomáz, Szigetszentmiklós), a középső bronzkori Vatya- (Szentendre, Szigetszentmiklós), és a késő bronzkori Urnamezős-kultúra (Maglód, Szigetszentmiklós) temetőinek és településeinek ránk maradt anyagai. Ezek közül rendkívül jelentős a szigetszentmiklósi temető, ahol 2006-2007-ben 215, a Harangedény-kultúrába sorolható, nagyon gazdag leletanyagú sírt sikerült feltárnunk. A jellegzetes, „harang alakú”, gazdagon díszített edények mellett arany, ezüst és borostyán ékszerek, valamint rézből öntött (a bronzkor korai időszakában még nem ismerték az ötvözött bronz előállításának módját, rézből készítettek tárgyakat, fegyvereket) alabárd, tőrök, árak, és nagy mennyiségű egyéb kerámia edény (tálak, korsók, bögrék, fazekak, stb.) is előkerült.

A temetőben változatos temetkezési szokásokat sikerült megfigyelni, vázas (korhasztásos), szórt hamvas és urnás (hamvasztásos) temetkezések is előkerültek. Több sírnál, első sorban vázas temetkezéseknél a sírgödör körül körárok került elő, ami arra utal, hogy a sír felé dombot építettek és körbe árkolták. Ezzel egy sajátos, szakrális teret hoztak létre, ami az elhunytat ún. kiemeli az életből és elhelyezi a túlsó világon. Ezt a szokást a Kárpát-medencében többek közt a budakalászi és a szigetszentmiklósi temetőkben sikerült megfigyelni. A 14C vizsgálatok szerint a szigetszentmiklósi temetőben nagyjából Kr. e. 2600-2000 között, tehát a kora bronzkor teljes időszakában temetkezhettek. A temetkezési szokások és a sírokban talált leletanyag is arra utal, hogy az itt élt és temetkezett népesség nyugatról, a mai Csehország, Dél-Németország területéről a Duna mentén vándorolva költözött a Kárpát-medencébe.