Eleink nemzedékeken át öröklődött mentalitása, a paraszti kultúra jellemző sajátossága volt a takarékos életmód, a tárgyak megbecsülése, használhatóságának meghosszabbítása és az újra felhasználás. A kiállítás e takarékos szemléletmód aktualitását kívánja hangsúlyozni: a paraszti kultúra példáira alapozva kilenc témakörben vezet el napjaink pozitív gyakorlatáig.
A természettel együtt élő parasztember ésszerűen használta fel, amit a természet felkínált. Háztartásában nem volt szemét, a szerves hulladék visszajutott a természet körforgásába, minden mást eltettek majdani felhasználásra, mert „jó lesz még valamire”.
A táplálkozás terén jellemző volt a ciklikusság, az alapvető élelem éves beosztása, a takarékos eljárások és ételreceptek, amiből a látogatók is kapnak ízelítőt.
Az öltözködést az ünnepi- és köznapi öltözködési rend, a ruházat megóvása jellemezte. A megkopott darabokat módosult funkcióban viselték, ameddig lehetett. Két tárgytípus, egy kötény és egy csizma életútja – az újtól az elvásott, agyon foltozottig – példázza ezt a hozzáállást.
Ha elszakadt, kilyukadt, elromlott valami, igyekeztek megjavítani. A használati eszközök, textil-félék életének meghosszabbítására szolgáló javítási módok a mindennapi tevékenységhez tartoztak, a stoppolást, foltozást, varrást maguk, a talpalást, drótozást edényfoltozást specialisták végezték.
A háztartás régi, divatjamúlt vagy hibás tárgyait, ládát, edényfélét tovább használhatták más funkcióban is, de elsősorban az alapanyagok újrafelhasználása volt a jellemző. Rongyszőnyeg, parasztszoknyából varrt ruha, fadarabokból életre keltett eszközök, játékok tartoznak ide, a gépek, technikai eszközök elterjedésével pedig azok alkatrészei. Az újrafelhasználás témakörében nem hagyható figyelmen kívül a „mindenre jó” műanyag, ami elterjedésekor különlegességnek, hasznos anyagnak bizonyult a falusi portán.
A takarékos szemléletet a fogyasztói társadalom értéktelenné, szükségtelenné degradálta, mára viszont létfontosságú, egyre inkább követendő minta. A kiállítás minden egységében helyet kapnak a jó gyakorlatok, napjaink pozitív példái. Az érdeklődő felnőtteket aktívan bevonjuk a kiállítás gyarapításába és külön „szinten” szólítjuk meg a gyerekeket is.

A kiállítást a Ferenczy Múzeumi Centrum anyagán túl megyei intézményektől, magánemberektől kölcsönzött tárgyak, valamink fényképek, filmek, tárgytörténetek, QR kódos információk színesítik.

–

Vietnám a bolygó másik oldalán kellően távol van ahhoz, hogy első pillantásra vadregényesnek és idegennek tűnjön. Ám Kudász Gábor Arion fotóművész, aki két hónapon át barangolt a vietnámi nagyvárosok és kis falvak sűrűjében, belelátott az ott élők mindennapi küzdelmeibe, törekvéseibe, vágyaiba, és amit talált, több szempontból nagyon is ismerős. Az egyes generációk vágyainak összeférhetetlensége, a fiatalok elvágyódása és az idősebbek által megfogalmazott helyben maradás imperatívusza társadalmi léptékű feszültséget eredményez. Hasonlóan a kommunista rendszerbe ágyazódó piacgazdasági struktúra és a gyarmatias díszletek közé ékelődő felhőkarcolók különös elegyéhez. Kudász Gábor Arion művei nem csupán a tájakat és embereket, hanem a belső gyötrelmek és vágyak finom árnyalatait is megmutatják. Az általa alkalmazott digitális-analóg hibrid megoldások ugyanakkor az igazság és a látszat viszonyának aktuális problematikáját célozzák. A Vietnámban készült, tekintélyes mennyiségű anyagból a művész visszaemlékezései mentén kibontakozó feldolgozási folyamat egyik vezérfonalát mutatjuk be.
Kudász Gábor Arion számos szakmai elismeréssel, köztük Capa Nagydíjjal kitüntetett fotóművész. A Magyar Iparművészeti Egyetemen (ma MOME) tanult fotográfiát, ugyanitt húsz éve tanít. Munkái nagyívű, alapvetően dokumentarista igénnyel építkező ciklusokba rendeződnek, amelyek megalkotása során megrendezett és fiktív kompozíciós elemek használatával is él. Nagy öröm számunkra, hogy a művésznek a Vietnámban fotózott anyagból készülő művészkönyve bemutatójára is a PhotoLabban kerül sor, az október 12-i finisszázson.

A Magyar Géniusz Program keretében a Ferenczy Múzeumi Centrum hiánypótló gyűjteményes kiállítást nyitott A GYŰJTEMÉNY (1900-2022) címmel 2023 tavaszán. Az időről-időre megújuló, ötéves állandó tárlat első szekciójában Haász István és Ladik Katalin kamara-kiállítása után az FMC fiatal diákkurátorainak válogatása látható Finom életek – A gyűjtemény diákszemmel címmel, május 5-től.

A Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) diákkurátorai mindannyian művészetrajongó fiatalok, rendszeres múzeumlátogatók, akik az FMC szakkörein, táboraiban és múzeumpedagógiai programjain vesznek részt évek óta. A múzeumi centrum diákkurátori programjával betekinthettek a kulisszák mögé: megismerték a múzeum gyűjteményét és tárlatait, s egy-egy kiállítás nagyköveteként iskolájukban népszerűsítik a múzeumot és tárlatvezetéseket tartanak diáktársaiknak. A program célja: a múzeum kiállításait a diákok szemszögéből, érdeklődésük, problémafelvetéseik tükrében bemutatni.
A diákok György Gabriella és Sütő Tünde nívódíjas múzeumpedagógusok vezetésével fokozatosan ismerték meg a múzeumi közeget, az intézmény egyedülálló, óriási gyűjteményét, és a kamara-kiállítást az ötletes címadástól kezdve a rendezésen keresztül a falszövegekig saját maguk alkották meg.

A Ferenczy Múzeum Centrum Muzeológiai és Irodalmi Osztálya 2022-től egy rendhagyó participatív szemléletű várostörténeti kutatásba kezdett Válaszút címen. A múzeum ennek keretében a hagyományos helytörténeti kutatás módszerei mellett a város egykori és mai lakóinak, építészeinek bevonásával próbálta megérteni a 11-es út építésének és használatának társadalmi hatásait: miképpen alakította a városképet, a Szentendréről alkotott elképzeléseket, hogyan hatott a város további fejlődésére és milyen ma abban a városban élni, amely ilyen módon megszületett.

A kutatás tanulságait és eredményeit megelevenítő műhelykiállítás röviden bemutatja az út építésének körülményeit: a várostervezők által megálmodott alternatív nyomvonalakat, az útépítéssel kapcsolatos társadalmi konfliktusokat és a kádári kompromisszum révén megszülető építkezést és következményeit. A kutatás során interjúkat készítettünk olyan városlakókkal, akiknek az útépítés miatt a házát lerombolták és a frissen emelt lakótelepen helyezték el őket, valamint olyan szentendreiekkel, akiknek együtt kell élniük az otthonuk tőszomszédságába költözött főúttal. Az interjúk alapján megmutatkoznak az út építésével kapcsolatos ellentmondások, tágabban pedig érzékelteti, hogy a város történetével, fejlődésével kapcsolatos párbeszédben ott rejlenek a diktatúra nehéz nyomai.

A kutatás következő fázisaiban a Válaszút azokat a szentendreieket is bevonta, akik a jelen mindennapjaiban birtokba veszik és használják a várost. A kiállítás felvillantja a felnőtt lakosság várossal kapcsolatos attitűdjében mutatkozó mintázatokat, a városi terekhez és az úthoz kapcsolt képzettársításokat, emellett pedig – a leglátványosabb elemeként – betekintést enged a gyermeki fantázia világába, megmutatva milyen érzelmeket és élményeket társítanak a város tereit felfedező legfiatalabb generációk. Szentendre gyermekszemmel megformált tereit a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium diákja alkották meg rajzos formában a Ferenczy Múzeumi Centrum múzeumpedagógusaival együttműködve.

A kiállítás arra tesz kísérletet, hogy elindítson egy társadalmi párbeszédet a város örökségével kapcsolatban, amely révén a város történelmét nem hatalmi elitek, elidegenedett intézmények, hanem maguk a közösség tagjai mondhatják el. Az esemény nem véletlenül kapta a műhelykiállítás nevet, a kisméretű, emberléptékű tárlat a tudásátadás mellett elsősorban interaktív szemléletre és a városról való közös gondolkodásra invitálja a befogadót.

A kiállításhoz kapcsolódó, két éve indított Facebook-csoportba továbbra is várják a 11-es úttal kapcsolatos személyes fotókat, tárgyakat, dokumentumokat és történeteket. A csoport ide kattintva érhető el.

–

Belépve a Kovács Margit Kerámiamúzeumba a dekoratív megformálás, az emberközeli témák, a mitológiai, bibliai történetek egy szerethető, ismerős világot teremtenek. Kovács Margit kerámiáiban a román kori templomok zömök, nyers formái, a gótikus katedrálisok nyúlánk, törékeny alakjai, a bizánci könyvillusztrációk merevségükben fenséges megfogalmazása, a mézeskalácsbáb-sütő formák bájos aprólékossága, az elefántcsont-faragványok karakteres vonalvezetése, a fazekastárgyak dekoratív egyszerűsége, a kelta faragások tömbszerűsége és lapos indái, az ázsiai szobrászat nyújtott, lényegre törő formakezelése, a magyaros mintákat kereső szecesszió színes, stilizált világa éled újra játékos kedvvel, egyéni látásmóddal, dekoratív felszínességgel.

Kovács Margit rendkívül sokoldalú, technikailag bravúros, tematikájában igen változatos életművét, egyenletesen sikeres, töretlen pályáját új megközelítésben mutatjuk be. Megbomlik az idővonal, mindamellett egyes periódusokra nagyobb hangsúly kerül, jól ismert darabok kiemelt helyet kapnak, rég nem látott művek kerülnek elő. Az eddig feldolgozatlan hagyatékból dokumentumok, levelek és fotók is feltűnnek az új rendezésben árnyaltabb képet adva Kovács Margit személyiségéről. A felfrissített tárlat nagyban kiszélesíti az életművet: az eddig ismert és újonnan azonosított, Magyarország területén elszórtan látható kültéri és köztéri munkák gyűjteménye is láthatóvá válik a szentendrei anyag mellett. A friss, dinamikus kiállítás interaktív felületekkel, archív felvételekkel és videókkal hozza közelebb a látogatókhoz legnépszerűbb keramikusunk munkáit, és idézi meg a korszakokat, amikor Kovács Margit kerámiái készültek.