Tudományos szimpóziumot rendeztek a Castrumról, az egykori római erődről október 25-én Szentendrén, a Városháza dísztermében. A konferencia előadói a téma elismert képviselői: a Ferenczy Múzeumi Centrum régésze és neves építészek voltak.
A szimpóziumot a Ferenczy Múzeumi Centrum, a győri Széchenyi István Egyetem Építészettörténeti és Városépítési Tanszéke és a Győr-Sopron Megyei Építész Kamara szervezte.
A konferencián köszöntőt mondott Prosek Zoltán, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója, Fülöp Zsolt, Szentendre polgármestere és Dr. Veöreös András, a győri Széchenyi István Egyetem docense. Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára, országgyűlési képviselő írásban elküldött köszöntőjét Dr. Lauter Éva, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatóhelyettese olvasta fel a szimpózium résztvevőinek. A köszöntőbeszédek egyöntetűen a város római kori örökségének megőrzésének fontosságát, a területben rejlő lehetőségeket hangsúlyozták. A most elindult közösségi diskurzus jó alkalom Szentendre ikonikus területe, az egykori Castrum területének újragondolására, fejlesztésének megalapozására. Az előadások hasznos elképzeléseket adtak az önkormányzati döntéshozóknak, az örökségvédelemmel, műemlékvédelemmel, valamint településfejlesztési tervezéssel és megvalósítással foglalkozó szakemberek számára.
Szentendre belvárosában, a 11-es út kanyarulatában, észak felől a Bükkös-patak által határolt dombon helyezkedik el a római korban virágzó életet élő katonai tábor, melyet Ulcisia Castra (később Castra Constantina) néven ismerünk. A birodalom határfolyója, a Duna mentén a rómaiak erős védelmi vonalat, limest építettek. A főút mellett egymástól látótávolságra őrtornyok és katonai táborok álltak, ezek egyike a szentendrei Ulcisia Castra, azaz Farkasvár. A terephez alkalmazkodó, romboid formájú erőd a pannoniai határvonal egy segédcsapatának adott táborhelyet a 2. század végétől a 5. század elejéig. A kezdetben fából, földből épített palánktábor állt máig ismeretlen helyen, majd a 2. században épült fel a kőtábor, Traianus és Hadrianus császár uralkodása idején.
Az első ásatások az 1800-as évek elejétől kezdődtek, de a terület máig nincs teljesen feltárva. A római tábor közepén 5méter széles út vezetetett, melyet nagy fehér kőlapok borítottak. Azépületekpadlófűtéssel voltak ellátva, a feltárt barakkok falait freskók díszítették, több helyen tereazzopadlo nyomai kerültek elő. A tábort az 5. századig lakták katonák, utolsóként egy dalmáciai lovas csapat. A középkorban a falak köveit széthordták, a belváros egy része e kövekből épült.
A terület ma jórészt beépítetlen, nagyrészt önkormányzati tulajdonú telek, melyen múzeumi épületek is állnak. A Castrum területén áll az 1907-ben épült Waczek-villa, melyet egy morva eredetű, sokat utazó katonacsalád itt letelepülő ága hozott létre. A feljegyzések szerint a család a 20. század elején a város legjobb adófizetője volt. A villa kertjében bőven termő szőlőültetvény és gyümölcsös volt egykor. Az épületet az 50-es években a helyi pártközpont kapta meg, később a megyei múzeum tulajdonába került, a régészeti osztály is itt dolgozott a 2000-es évek második feléig. Az épület leromlott állagú, felújítása egyre sürgetőbb.
Közel húsz éve a terület fejlesztésének előkészítésére többszáz millió forintot fordítottak, ám a világválság elfújta a terveket, maradt az állagmegóvás feladata. A feltárt romokat geotextillel takarták be, ez védte a falakat több mint egy évtizedig. A kaputorony falait idén nyáron temették vissza, és jövő nyáron további terület visszatemetésre lesz szükség, hogy biztonságban legyenek a romok.
A város szívében álló, több irányból megközelíthető terület számos lehetőséget rejt magában. A Castrum szimpózium előadói hazai és külföldi jó példák sorát hozták el a római kori építészeti emlékek megőrzésének gyakorlatából.
Dr. Rajna András, a Ferenczy Múzeumi Centrum osztályvezető régésze szerint helytörténeti kiállítás, régészeti park, bemutatótér helyszíne lehet a Castrum. A múzeumi funkció mellett a helyieket és a turistákat kiszolgáló kávézó, mosdó, park és játszótér alakítható ki itt. Az FMC régésze hangsúlyozta, hogy csapatmunkában (építészek, műemlékesek, régészek) kell kész terveket kidolgozni, amire lehet később pályázni, forrást taláni. Nem kell feltétlenül minden falat feltárni, csak ahhoz kell hozzányúlni, amit megfelelő állandó karbantartással be lehet mutatni a nagyközönségnek. Például a parancsnoki épület részleges feltárásával testközelbe hozható az egykor tábori élet, korabeli harci felszereléseket bemutatva, élményprogramokkal színesítve. Rajna András példaként Almásfüzitő történelmi táborát hozta fel, ahol nagy érdeklődés kíséri a bemutatókat.
Egyiptomi ásatásról jelentkezett be a szimpóziumra prof. dr. Vasáros Zsolt DLA Ybl-díjas építész, egyetemi tanár, aki több esettanulmányt mutatott be. Szombathelyen, a Savaria Múzeumban múzeumi tárlat helyett a város egyik fontos útkereszteződését rekonstruálták 3D-ben, s ezzel mutatták be a korszakot. A vendégfalakra helyezett grafikák jól érzékeltették az eredeti tér léptékét, a tárgyak textúráját. Az elmúlt években a romániai Székelyföld Limes Orientalis erődítményeire írtak ki építészhallgatói pályázatokat, melynek célja érzékeltetni a római kori múltat. Míg Sóváradon a castrum a falu közepén helyezkedik el, az egyutcás kis faluban, Mikházán a szántóföldből rajzolódik ki a római erődítmény kvadrumja. Itt a hallgatók tervei nyomán két információs pavilon épült, megidézve az anyaghasználatot és formákat. Dunafalván, ahol a romok a Duna-mederben vannak, és a helyszíni konzerválás és visszaépítés nem lehetséges, acél szádpallókkal a Duna vízszintje fölött tartott építményt terveztek, amely magába foglalja a romokat, és egyben kilátó- vagy tájékozódási pontként működhetne, de az ötlet egyelőre megrekedt tanulmányterv szinten.
A római kori emlékek bemutatásának lehetőségeiről beszélt dr. habil Mezős Tamás DLA egyetemi tanár, műemlékvédelmi szakmérnök is, akinek nevéhez számos megvalósult római kori helyreállítás fűződik. A birodalom emlékei, például a toszkánai Lucca főtere, a Piazza dell’Anfiteatro, ahol az egykori amfiteátrum alapjaira épültek a házak, óriási turistaforgalmat vonzanak, szintúgy a londoni castrum vagy a párizsi latin negyedben feltárt amfiteátrum, ami egyben közösségi térként is működik. A Notre Dame előterében a római kor emlékei a mai napig láthatók. A települési struktúrához kapcsolódó emlékeket, a lovassági tábort mutatja be a németországi Kempten régészeti parkja. Szerencsés körülmények között a modern település beépítetlen területén, vagy a város közelében kerültek elő a római kori emlékek. Ilyen példát szolgáltat Aalen Németországban, ahol két utca is határolja az egyik legjelentősebb német limes-múzeum területét. Mezős Tamás elmondta: Szentendrén nagyon jók a területi adottságok, de a rendezetlen beépítések a Castrum területén nehezítik a teljes rekonstrukciót vagy hasznosítást, mindenképpen az északi terület feltárásában és bemutatásában érdemes gondolkodni.
Dr. Vukoszávlyev Zorán PhD építész, egyetemi tanár, műemlékvédelmi szakmérnök építészeti megközelítésű előadásában a földben rejtőző, láthatatlan örökség bemutatási lehetőségeit tárgyalta példákkal a romkonzerválástól a rekonstrukcióig. A római kori maradványokat lehet építészeti megoldásokkal, eredeti technikákat hagyományteremtő módon rekonstruált elemekkel bemutatni, vagy parképítészeti megoldásokkal is végezhető helyreállítás. A hely szellemisége megmutatható egyszerű eszközökkel: például installáció gyanánt megjelenített emlékekkel, vagy védőtetővel konzervált romokkal. Valenciában például az épületstruktúrától független, direkt más szerkesztésű felületekkel érzékeltetik az eredeti épületeket. Samontóban a klasszikus római színház újrateremtése, teljes rekonstrukcióval a turisztika és az örökségvédelem társadalmi konfliktusához vezetett. Leginkább a közösségi régészettel tehető élményszerűvé a nagyközönség számára a római kor bemutatása.
A Hadállás polgárosítása című előadásában Ekler Dezső DLA Prima- Ybl-díjas építész, egyetemi tanár arról beszélt, hogyan befolyásolták a várost a Castrum és a 11-es út összefonódó hatásai. Szentendre mára a 11 ezer fős településből 30 ezer fős lett. A Castrum nagy kincs, érték, amivel nem könnyű mit kezdeni. Nem része a városnak, a turisták, itt élők nem ismerik. El van vágva minden kapcsolata a várostól, miközben a legértékesebb terület. Fejlesztése kitermelné a leletmentő ásatások költségét és jó eszköz lehet emellett a közösségi régészet bekapcsolása. Ekler Dezső konkrét terveket is hozott a 11-es forgalmának lecsendesítésére és lassítására. Ezt körforgalmi csomópontokkal képzeli el, az út által kettészelt városrészeket pedig hidakkal kötné újra össze, amivel a Castrum is bekapcsolhatóvá válna a város vérkeringésébe. A forgalom zaját hangvető falak telepítésével oldaná meg.
Dr. habil Alföldi György DLA építész, dékán, egyetemi tanár szerint nagyon sok szereplő, a város, az itt lakók, az állam, a hatóságok, nagyon sok szakma, építész, urbanista, régész, restaurátor, beruházó, de szolgáltatók, kereskedők együttműködése és nagyon sok pénz kell ahhoz, hogy felelősen előkerüljön a föld alól és ismét láthatóan éljen velünk további évszázadokra a Castrum. A városfejlődés nem egyenes vonalú, kis kísérleti lépéseket kell tenni a fejlesztésekre. A Castrum környéke olyan városrész, ami állandóan fejlődik, változik, és a város dolga, hogy a tulajdonává fejlessze. Az első lépés az elköteleződés. A városlakók, mint tulajdonosok, befektetők vegyenek részt a közös fejlesztésben. A városok nagy befektetésekre, uniós támogatásokra várnak, miközben az önrendelkezésük sérül, mikro-beavatkozásokkal házon belül kell elindítani a folyamatot. A Ferenczy Múzeum épületének összekapcsolása a Castrum területével nagy lépés lenne a város fejlődésében.
A nemlétező ásatás, mint gondolatépítés címmel látványos terveket mutatott be prof. dr. Kiss Gyula DLAYbl-díjas építész, egyetemi tanár a Castrum lehetséges fejlesztéséről. Munkatársaival hipotetikus rekonstrukciós rajzokat készítettek arról, milyen részegység hol helyezkedhetett el a Castrumon belül, az idő jelenlétét is láthatóvá téve a terveken. Véleménye szerint az örök dilemmák, melyek a témát körbe veszik, az állandó kérdések és az adott válaszok, az új közösségi tervezés és közösségi jövőképalakítás, mint megközelítési szemlélet, megfelelő kutatással és professzionális tudással a folyamatok pozitív hajtóerőivé válhatnak. A Castrum területét parkosítva, kerítéssel védve, a Dunával összekötve képzeli el. A múlt újra láttatása érdekében a 3D technika eszközei is teret kaphatnak a gyakorlatban.
Golda János Prima, Ybl- és Pro Architectura díjas építész előadásában újra felmerült témaként a 11-es út és a város túlterheltsége. Az alultervezett Dunakanyar körút a város főutcája és a közepén régészek generációi évtizedek, talán egy évszázad óta várják az Ulcisia Castra ókori maradványainak feltáráshoz szükséges anyagi forrásokat. A posztgraduális építész mesteriskola számára felvételi pályázati témaként adták ki a nagyparkoló, az egykori gépállomás raktársora, a Castrum területe és a városközpont – régészeti feltárásokkal párhuzamosan is megvalósítható – térbeli kapcsolatának problémáját. A 39 beérkezett terv sok ötlettel és javaslattal segítheti a terület fejlesztését: hogyan lehetne a meglévő raktárépületet, garázssort integrálni a komplexumba, parkoló, kávézó, közvécé, fogadóhelyiségek kialakításával. A pályázatok egyike például a tornyok városát vetítette tovább, a toronyban kapna helyet a múzeumi funkció, a zöld területen pedig kialakítható ligetes park sétálóutakkal, kutyafuttatóval, napozóréttel, játszótérrel, a kerítés megszüntetésével szabaddá téve az átjárást a Castrum parkon.
Mit adtak nekünk a rómaiak? – tette fel a Monty Phyton filmek elhíresült kérdését újra B. Szabó Veronika építész előadása elején. A választ tudjuk: “mindössze” a vízvezetékhálózatot, a csatornát, az utakat, a gyógyászatot, az öntözést, az oktatást, a bort és a békét. A jól szervezett birodalomhoz a rómaiaknak magukkal kellett hozni a technikai vívmányokat, melyek a meghódítottak életminőségét jelentősen javították. A római kori limes vonalak nagy része mára az UNESCO védelmi körébe bekerült. Nyolc ilyen védett helye van Magyarországnak, ezért 2008-ban megalakulta Limes Szövetség. A hazai limes vonal azonban nem került eddig védelem alá, pedig fontos lenne kulturális örökségünk megőrzése érdekében. B. Szabó Veronika nemcsak a Castrum, de a szentendrei kismúzeumok hálózatára is kitért előadásában, az épületek hasznosításának újragondolásával, illetve a minőségi, kulturális turizmus erősítésének fontosságát hangsúlyozta, ami meghatározhatja Szentendre arculatát.
Az előadások utáni vita érdekesen ütköztette a műemlékvédelmi szakemberek és az építészek szempontjait: “Az építész ne önmagát mutassa meg, elsődleges a rom.” “A műemlékvédelem nem építészet.” Amiben mindenki egyetértett: az interpretáció segítség a romok megismeréséhez, az emléket lehet továbbhasználni, amihez az építészet hozzátesz értéket, de a terület fejlesztéséről a döntést mindenképp konszenzussal kell megtárgyalni, az itt élők és a szakemberek bevonásával.
