Vincze Ottót, a Vajda Lajos Stúdió vezető egyéniségét a sokat emlegetett szentendrei genius loci inspiráló szelleme és választott „tanítói” (pl.: Deim Pál, Bereznai Péter, feLugossy) segítették autodidaktából professzionális művésszé válni. Monomániásan precíz mérnöki pontossága, a hűvös, racionális gondolkodás, a geometria és bűvös szerkezetek iránt tanúsított érdeklődése az intermediális művészet felé hajtotta, amely azonban a konstruktív-szürrealista festészetből és a város spirituális hagyományaiból nőtt ki. Az Üdvözlet Gropiusnak című nagyméretű és szokatlanul súlyos festménykollázsa rögtön beidézi Barcsay képeit a szentendrei házakról, annak ellenére, hogy a műből minden fogódzó, ami a realitáshoz kötné, hiányzik. Az aszimmetria csak fokozza a kép mágikus harmóniáját, ami a szigorú arányosságból fakad. Gropius emlegetése megidézi a Bauhaus iskolának az ipar, az élet és a művészet közös területeit kereső tiszta eszméit.