Perlrott Csaba Vilmos a 20. századi magyar festészeti formanyelv egyik megújítója. A „magyar vadak” világában betöltött szerepe sokkal jelentősebb, mint a francia iskola hibátlan, egyszerű követése; amit Cézanne festészetéből és saját barátjától, Matisse-tól tanult, azt magyarrá tette. Jelentősége tehát nem csupán az, hogy egyike a magyar fauve-oknak, hanem különösen, hogy kiemelkedő lendülettel hozott új színt a hazai festészetbe. Európai tanultságú művész, aki igen sokat utazott és állított ki. Nagybánya, a varázslatos bányavároska már 1918-ban feltárult előtte, s örök visszatérő lett. Érzékeny kolorittal vitte vásznaira a Veresvízre vezető utat, a Zazar partját. Perlrottot a jellegzetes csendéleteken és városképeken kívül a több emberi alak egymás mellé rendelése is foglalkoztatta.