Anna Mark a kezdetek óta rendkívül homogén és redukált eszköztárral dolgozik. Egyik legfontosabb, visszatérő motívuma a fal, mely már korai szürrealista képein is megjelent. Az alkotó módszere szintén ezt az építészeti formát hordozza magában. Művei a falak textúráját, vastagságát látványban és tapintásban egyaránt felidézik, és erről az építői szemléletről tanúskodik az is, ahogy a képfelülethez közelít. Az egyes ember útját záró, életét körbefogó falakból, az elidegenedettség érzésének és a szorongásnak a közvetlen szimbólumából ugyanis elpusztított, rom városok, kultikus helyszínek kőfalmaradványai, kinyíló ajtókat és befelé tekintő ablakokat magukba foglaló falak szerveződtek és váltak a bonyolult kompozíciók elemeivé.