KÉPZŐMŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNY

A Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteménye sajátos képet ad a hazai képzőművészet elmúlt bő száz évéről, a naturalizmustól kezdve egészen a public artig. A kollekció első darabjai 1951-ben kerültek be az akkor frissen alapított Ferenczy Károly Múzeum induló gyűjteményi anyagába. A máig tartó gyűjtés több hullámban folytatódott, míg kialakult a mai koncepció, amely dinamikusabb, szélesebb látókörű, mint korábban, ugyanakkor elsőbbséget élveznek benne a városban és annak vonzáskörzetében dolgozó művészek munkái. Az így létrejött közel 10 000 darabos kollekció főbb fókuszai, irányvonala abban a mai struktúrában rajzolódnak ki, amelyben a szentendrei művésztelep egykori alapítóitól a mai művésztelepi művészekig és a városban élő, dolgozó kortárs alkotókig jut el.

A hazai viszonylatban tekintélyes gyűjteményben hangsúlyosan jelennek meg az olyan ismert iskolák, mint kezdetben a nagybányai, az abból kiváló Neósok, a Nyolcak, az Európai Iskola, az École de Paris magyar szekciója, a hatvanas évek modern absztrakciója, a konstruktív törekvések, a szürrealizmus, a dada és ezek neoavantgárd, valamint mai friss változatai, amelyek már „szentendrei művészet” címszó alatt vonultak be a köztudatba.

A gyűjteményben kiemelt szerepet kapott a magyar művészet történetében is rendkívüli alkotásokat, életműveket ránk hagyó művészek, Vajda Lajos, Bálint Endre, Korniss Dezső, Anna Margit és Ámos Imre munkássága, Barcsay Jenő, Czóbel Béla és Kmetty János több generációra ható festői hagyatéka. Nemcsak a gyűjtemény, de a magyar művészettörténet egyik főműve is Korniss Dezső Tücsöklakodalom című, az életműből méreténél fogva is kiemelkedő olajfestménye. Az 1948 nyarán, Szentendrén készült alkotás a festő többéves korszakának szintézise, motívumait, színeit és komponálási struktúráját tekintve egyaránt. Vajda Lajos egyik legjelentősebb műcsoportja az ikonos önarcképek, ezek közül való a múzeumban őrzött Ikonos önarckép (1936) is. Anna Margit Halász (1979) című emblematikus főművén a naivan megfogalmazott magányos figura a művész önarcképe.

A gyűjteményben hangsúlyos helyet foglalnak el a Vajda Lajos Stúdió és a kortárs szentendrei alkotók (többek között Bereznai Péter, efZámbó István, feLugossy László, Pacsika Rudolf, Vincze Ottó stb.) művei is.

TÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY

A több mint 40 000 műtárgyat számláló történeti anyag három egységből áll: dokumentum-, tárgy- és fotógyűjteményből. A dokumentumgyűjteményt okiratok, térképek, plakátok, képeslapok, könyvek, naplók alkotják. 1974-ben nagy mennyiségű plakát került be a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumtól. A gyűjtemény legbecsesebb darabjai a város Mária Terézia korabeli német nyelvű szabadalomkönyve, illetve Dumtsa Jenőnek, a város első polgármesterének képeslap-albumai.

A tárgyi gyűjteményben emléktárgyak, kegytárgyak, dísztárgyak, háztartási eszközök, étkészletek, bútorok, egy két világháború közötti szatócsbolt berendezése, egy cukrászműhely eszközei és hétköznapi használati tárgyak találhatóak. A több mint 8000 darabot számláló gyűjteményt gazdagítja Rab Ráby legenda szerinti iratládája is. A gyűjtemény másik éke egy díszesen megmunkált, csontmarkolatú jatagán, amely valamelyik balkáni műhelyben készülhetett, és talán a rác közvetítő kereskedelem révén került a városba. Stéger Ferenc, a szentendrei származású híres operaénekes hagyatéki anyaga is a történeti gyűjtemény része.

A fotógyűjtemény a legfrissebb egysége a történeti anyagnak, 2010-ben nyílt, miután a múzeum tulajdonába kerültek a második világháború utáni Szentendre első polgármesterének fényképei. Dr. Dezsőfi Ferenc felvételei különféle technikákkal készültek: negatív üveglemezek kollódiumos nedves eljárással, pozitív papírképek vagy negatív képek celluloidból.

Szentendre pecsétnyomója, „Sig: OfficiiCapitaneatusSt: Endrense” felirattal, középen a város jelképével, a zászlót vivő húsvéti báránnyal (Agnus Dei). Ez a szimbólum a 18. században állandósult és 1732-től jelent meg. A pecsét 1974-óta a múzeum tulajdona.

NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY

1954-ben egy szentendrei mézeskalácsos és gyertyaöntő műhely felszerelése alapozta meg a néprajzi gyűjteményt, amely ma több mint 9000 tárgyat számlál. Reprezentálja a megyében élő magyar, szerb, rác, német és szlovák lakosság életmódját, viseletét, népművészetét. A néprajzi anyagot a textil-, kerámia-, bútor-, háztartás- és kismesterség gyűjtemény, a népi vallásosság- és a naiv művészeti gyűjtemény tárgyai alkotják. A legnagyobb darabszámú textil-gyűjtemény jelentőségét a viselet-együttesek, az összetartozó tárgy-típusok, mint a szerb díszkendők adják. A bútorgyűjtemény zömmel a 19. század közepétől az 1940-es évekig készült paraszti, parasztpolgári bútorokból áll, köztük jelentős számú a festett, datált parasztbútor. A mesteremberek díszített, évszámos szerszámai mellett őrizzük a mézeskalácsos és gyertyamártó, a kőfaragó, a kovács, cigánykovács és cipész mesterség munkaeszközeit és termékeit. A Pest megyében élő naiv festők, népi művészek alkotásai éppúgy megtalálhatók a gyűjteményben, mint a katolikus, református és ortodox lakosság vallásosságának emlékei, kultusztárgyai: 18-20. századi szentképek, szobrok, fogadalmi tárgyak és búcsús emlékek. A tárgyak használatát, a lakosok életmódját, viseletét és szokásait gazdag archív fényképanyag dokumentálja.

IRODALOM ÉS IRODALMI GYŰJTEMÉNY

Az irodalmi tudományos munka, az irodalomtörténeti adat- és anyaggyűjtés a múzeumban hagyományosan a könyvtári tevékenységhez kapcsolódott, így született meg G. Sin Edit múzeumi könyvtáros (és Pethő Németh Erika) munkájával az Írók, költők Szentendrén című máig nagyon fontos kiadvány. A közönség felé is megnyilvánuló nyitást a 2000-es évek közepén jelentkező, a térség irodalmi hagyományait, emlékhelyeit tematizáló kiállítások jelzik.

Az irodalmi kiállítások, programok, s vele együtt a markánsabb irodalmi jelenlét a 2015-ös évtől jellemző. Célkitűzésünk, hogy vizualitás és irodalom kapcsolódási lehetőségeit kutató, bemutató kiállításokkal, programokkal és szakmai konferenciákkal jelentkezzünk a képzőművészeti hagyományokra való reflexiók szándékával (is). Ugyanakkor fontos a kulturális emlékezet folytonos újraírása a térséghez, a városhoz köthető szerzők, irodalmi hagyományok beemelésével.

Az irodalomtörténeti adattár és gyűjtemény a kiállítások kapcsán folytatott kutatások során gyarapszik, így került hozzánk Szőnyi Zsuzsa irodalmi levelezésének mintegy másfélszáz dokumentuma, Mányoki Endre jóvoltából a Mozgó Világ folyóirat szerkesztőségi levelezése és kapcsolódó fényképek jórészt az 1980–1983 közötti időszakból, és gyarapszik a gyűjtemény Csajka Gábor Cyprián még fellehető hagyatéki anyagával. Szakmai kapcsolatok és tájékozódás során a gyűjtőkörünkhöz igazodóan a térséghez, Pest megyéhez köthető irodalmi hagyatékokat is gyűjtjük – és várjuk.